2004. augusztus 25. 12:25 - szőkekék

Pécsre

Biztos Te is tudod, hogy vannak (nagggyon)JÓ napok, amikor úgymond "sugárzik" egy nő....tudod, amikor épp egy OLYAN nap van, hogy reggel épp a kedvenc számod megy a rádióban, ha bekapcsolod... amikor a megszokott ruháid is másképp állnak rajtad: olyan vagy bennük, mint egy istennő... amikor a busszal egyidőben érsz a megállóba és a sofőr is mosolyog rád... amikor a cipődben a járás olyan, mintha repülnél... de vannak másmilyen napok: a rádióban az a szám megy, amitől hideglelést kapsz vagy a legfájóbb lassúzás emlékét ébreszti újra benned, a körmöd beszakad, a harisnyádat kigyomlálja a beszakadt körmöd, a ruhád nem tetszik, a busz nem vár meg, hiába rohansz, beletrafálva a legnagyobb felületű és legmélyebb tócsába, sőt a cipő is szétrongálja a kisujjad oldalát már sebesre és még a sarka is kitörik...

Ez a nap az előbbi fajtából való volt. Jelszó:

Igaz, hogy az InterCíty a nem fehérembernek való 06:45-kor indult, és hazafelé több, mint 20 perces késéssel 21:30-ra ért be, de megérte. Régi vágyam volt Pécset látni, hallottam, h csodaszép, de erre azért nem számítottam.
ANYÚÚÚÚ! ODAAKAROK KÖLTÖZNÍÍÍÍÍ!!!! LÉÉÉÉCCCCIIII!          Egészen eddig Kecskemét volt a LíblingsStadt, de ennek vége.

Már a 3 órás vonatozkodás első harmadában világossá vált: fölösleges volt megvenni a méregdrága helyjegyeket, elég lett volna a büfékocsit kibérelni. Szégyen ide vagy oda, körvonalazódott a Nagyon Közeli Jövőnk: itt most ma sokan brutálisan be lesznek rúgva. Én nem szeretem az ilyesmit, mert a céges megmozdulások után napokig arról megy a pletyka, hogy ki kivel...(jéééézusom! tényleg? nem hiszem el...!!!).. meg hogy mennyit ivott...(pfúj, részeg disznó!) és ki erre, ki arra, de végülis kihányta a belét...(undorítóóóó) és csakúgy, mint az orgazmus, a részegség sem áll jól feltétlenül mindenkinek.

Vonatról buszra szálltunk, városmegnézegetés. Aztán megint busz, ebédelős-borkóstolgatás Villányban, a Polgár Pincészet című műintézményben. (valami isteni volt az étel-ital és a szíveslátás-vendéglátás, próbáljátok ki.

 

Vendégváró falatkák
(mangalicaszalonnás-hagymás-tejfölös, kemencében sült lepény)
* * *
Tárkonyos bikaborjú leves
* * *
Kemencében sült mangalica java és kacsacomb,
tört burgonyával és káposztás cvekedlivel, házi savanyúsággal
* * *
Friss és olajban pácolt sajtfalatkák
* * *
Gesztenyés palacsinta áfonyás meggymártással
* * *
...az étkekhez illő 6 féle Polgár bor kíséretében

Azért... volt valami éhgyomorforgató abban, hogy az utóbbi pár alkalommal csak és kizárólag azért fordultam elő a Déli pályaudvaron, mert Exemmel ott volt az alapértelmezett találkozási pont, illetve Nagykanizsára-ról is ide jönnek-mennek a vonatok. És mit tesz Isten (illetve hogy-hogy nem elvtársak?!) : a mi vonatunkkal paralell indul az InterCity Kanizsára is... Szememmel kerestem a jólinformált kiírótáblán a vonatokat és láttam, de tudom is, hiszen 06.12-én velem is "megy a gőzös..." Vagyis már csak ment... Az a vonat már elment. De azóta is minden RÁ emlékeztet. Ja, és....

...Tegnap, 25-én volt a névnapja.

Még ez is! Írtam neki valamikor napközben egy "Boldog névnapot! Még jó, hogy azt írtad, hogy hétfőn beszéljünk..." - féle smst, erre semmi válasz. Ma akartam írni neki, hogy "Te tényleg olyan bunkó vagy, mint amilyennek tartod magad" szösszenetet, de végül hagytam a fenébe.

Címkék: én
komment
2004. augusztus 25. 08:20 - szőkekék

szív

Nem tudom eldönteni, hogy bóknak vagy lesújtó kritikitának szánta-e egyik kedves olvasóm a megjegyzést: "SZEXISTA A BLOGOD" Én bóknak vettem, de hogy ne legyen torz a rólam kialakított kép, most komolykodok egy kicsit.

Pár napja a Discovery-n láttam egy műsort, (sajnos már csak a végét) ami szervátültetésen átesett betegekről szólt.
Nancy, egy 35 év körüli latin-amerikai származású nő beszélte el az élményeit. Új szivet kapott, teljesen jól reagált a szervezete az idegen szív beültetésére, felépült, élt és dolgozott tovább, ahogy kell. Egy idő után kedvet kapott a kick-boxhoz, amint az orvosai engedték, edzeni kezdett és mind a mai napig űzi ezt a sportot. Nancy a műtét után rokonainak furcsa érzésekről, látomásokról beszélt, egy fekete lányról, akinek a ruházatát pontosan leírta, meg különös fejfájásról...

Most jön a lényeg: a műtét után két évvel megismerte a donor családját és érdekes dolgok derültek ki.

A donor egy színesbőrű fiú volt, aki fejlövésben halt meg. Barátnője, szintén színesbőrű, vele volt a halálakor, aki pontosan olyan ruhákat viselt, mint ami Nancy látomásaiban szerepelt. És a fiú családja szerint a fiú is mindig verekedett, küzdősportot is űzött, a rúgások voltak a kedvencei...

A filmben megszólaltatott il professore szerint az effajta esetek egyáltalán nem kirívóak, bármennyire is megdöbbentő. Nagyon sok transzplantáción átesett beteg "örököl" emlékeket.

 

Címkék: én
komment
süti beállítások módosítása