Nem tudom eldönteni, hogy bóknak vagy lesújtó kritikitának szánta-e egyik kedves olvasóm a megjegyzést: "SZEXISTA A BLOGOD" Én bóknak vettem, de hogy ne legyen torz a rólam kialakított kép, most komolykodok egy kicsit.

Pár napja a Discovery-n láttam egy műsort, (sajnos már csak a végét) ami szervátültetésen átesett betegekről szólt.
Nancy, egy 35 év körüli latin-amerikai származású nő beszélte el az élményeit. Új szivet kapott, teljesen jól reagált a szervezete az idegen szív beültetésére, felépült, élt és dolgozott tovább, ahogy kell. Egy idő után kedvet kapott a kick-boxhoz, amint az orvosai engedték, edzeni kezdett és mind a mai napig űzi ezt a sportot. Nancy a műtét után rokonainak furcsa érzésekről, látomásokról beszélt, egy fekete lányról, akinek a ruházatát pontosan leírta, meg különös fejfájásról...

Most jön a lényeg: a műtét után két évvel megismerte a donor családját és érdekes dolgok derültek ki.

A donor egy színesbőrű fiú volt, aki fejlövésben halt meg. Barátnője, szintén színesbőrű, vele volt a halálakor, aki pontosan olyan ruhákat viselt, mint ami Nancy látomásaiban szerepelt. És a fiú családja szerint a fiú is mindig verekedett, küzdősportot is űzött, a rúgások voltak a kedvencei...

A filmben megszólaltatott il professore szerint az effajta esetek egyáltalán nem kirívóak, bármennyire is megdöbbentő. Nagyon sok transzplantáción átesett beteg "örököl" emlékeket.