Hullafáradt voltam, a délelőtt pergő homokként tűnt el kezem közül... Épp arra volt időm, hogy berohanjak a nővéremhez a kórházba, aztán futás Orsihoz, mert várta, hogy lefotózzam. Már említettem, nagyon örültem és jól esett, hogy meghívott magához. Beszélgettünk, bevallottam neki, hogy nem tudok olyan sokáig nála maradni, míg szeretnénk, mert este hétkor még vonatozok... Közben épp a vizilabda meccs ment a tévében, el sem akartuk hinni, hogy vesztésre állnak (úsznak) a fiúk... De végül a mieink nyertek.
Orsi a képeken megint hamvas bűbáj volt, nem tudom, miért, de valahogy úgy alakult, hogy sok fehér (fekete)neműs képet kattintottam róla. Alig is merem ideírni, mert fogalmam sincs, mit szól majd hozzá, de nagyon megkívántam... Például amikor combjai közé vette a puha tigrismintás takarót... Érdekes: nem a vad szexet kívántam vele, nem is a szexet, hanem egyszerűen csak végig cirógatni a hasát, a fehér nyakát...becsókolni a füle mögé, hogy a haja tövében érezzem az illatát... Szeretném, ha ez: hogy most ezt leírtam, nem befolyásolná a barátságunkat...
Mindenesetre örülta képeknek és örült annak is, hogy ilyen hosszú idő után Exemmel kisakkoztam egy találkozót.
Rohantam a Délibe és a vonatablakon becsorgó naplementében zötykölődtem Felé.
Minden olyan volt, mintha el sem telt volna a másfél szörnyű hónap, szombaton a telefonban megbeszéltünk minden megbeszélnivalót és mikor este fél 9kor ültem az utcai lámpák fénykörében a vasútállomás előtti padon, olyan volt az egész, mintha csak egy rossz álom lett volna a távollét, hiszen most újra ott lépkedett felém...
Megálltunk egymással szemben és már nem kellett a szó. Teltek a pillanatok és azt hiszem, IGY beszélgettünk... Aztán tett egy tétova mozdulatot felém, én a vállai fölött összefontam a karom és a nyakába fúrtam az arcom. Orrom megtelt a nehéz dohány illat és parfüm keverékével... Megint az az érzés járta át a pillanatot: HAZAÉRTEM. Ide, ebbe az ölelésbe...
Nyugatnak indultunk a Balatonpart mentén, alig szóltunk, egy kézzel vezetett, térdemen pihentek összefonott ujjaink. Egy helyen lefékezett, megállt. A part menti fák árnyéka játszott arcán a félsötétben. Olyan csend volt, hogy hallottam a fülemben a szivem dobbanását. Azt mondta: "Gyere Kicsisziv, mutatok valamit"
Kisétáltunk egészen a vizhez, ahol az ismerős kép fogadott: ránk borul a csillagos ég, a szemközti part fényei tükröződnek a vizen... Ilyet mindenki látott már. De hiába ugyanaz a diszlet, minden egyes ilyen este más és más.... Megmutatta, hol született anyukája, apukája, (a túlsó parton)...szorongatta a kezemet... Imádtam.
Később aztán egy sokat megélt fa bölcs törzséhez hajlitotta a hátam, ujjai két combom oldalán a ruhám alá kúsztak lágyan és jött... megint az a vágy és megint az a tűz. Csókja előbb csak csókolt, aztán már falt és követelt...
Míg autóztunk hazafelé, a rádióban az Olimpia záróünnepségét közvetítették. Különös fintor lett volna, ha az együtt töltött esténkben megszólal a rádióban Grisham, a sportriporter-ismerősöm hangja... Akivel már hetek óta szintén szexista leveleket, sms-eket váltottunk és úgy várta már, hogy láthasson végre...
MINDEN szinte ugyanúgy zajlott, mint a legutóbbi alkalom... utána beszélgettünk, azt mondta, nagyonagyon szeret velem szeretkezni. Átölelt és elaludtunk.