Cicabogárral szombatra volt betervezve a női csacsogás, de.

Nekem is közbe jöttek mások, meg neki is, ezért elővettem egy javaslatot: találkozzon ma velem, holnap meg az ő Kedvesével. Ez a nagyon kedves Kedves arra nem volt hajlandó, hogy betegye az autóba a lottyadt seggét és Cicabogár elé menjen, legalább valameddig, ha már egyszer először azt ígérte, hogy eljön érte az Árkádba...Úgyhogy a finom vacsi és a könnybelábadt szemeink nyomán elváltunk, mindketten abban a kellemes hitben, hogy az esténk kölün-külön is hasonlóképp isteni végbe fog torkollani, de.

Fél 10 körül arra értem haza, hogy otthon már csak be kellett húzni a cippzárat a kórházba-vonulós motyón, mivel tesómnál 260/nagyonsok - vérnyomást mértek és akkor most azonnal irány... Síkideg lettem, hogy EZT miért nem lehetett megmobiltelefonálni???? Bezzeg azért fel tud és szokott hívni anyám mondjuk keddenként, hogy majd a hétvégén mit főzzünk...? Kaptam a slusszkulcs után, amikor csörög a mobilcsöngettyűm: Cicabogár az, sírva, hogy mire odabotorkált a jujjsötétben Kedvese háza tájára, addigra Ő (Kedves) rátelefonált, hogy mégse menjen, mert már nem aktuális és csöppet sem alkalmas. Közben cipelem át a köszöbön a dögnehéz tatyót, benne a kempingcikkekkel... Anyám szúrós pillantásai ölnek, hogy mér sír Cb a fülemen és miért nem hívom dinamikusabban a liftet...

Kedves!
Tudom, hogy itt van és néha belémolvas. Vagy csak a képeket nézegeti?! Mondja már, csak úgy mellékesen: nem szégyelli, de hipernagyon magamagát? Önerőből is ismerem az ilyen helyzeteket, nem is kellett, hogy Cicabogár az orromra kössön bármit is... Amúgy meg, mivel a barátnőm, mindent tudunk egymásról. És IGEN, megvan a véleményem és bármelyik pillanatban, bármelyik megmozdulását követően joggal teszi fel a kérdést Magának: "Jaj... mit gondolhat most rólam a Gréta?"

PONT AZT.

Hihetetlen, hogy előbb vagy utóbb, de minden reggel mellém teleportálja magát egy "fokhagymás füstölt szalonnát reggeliztem pálpusztaival" - kipárolgású ember. És ha mindez önmagában még nem lenne elég...

... vagy gyakran ásít,
... vagy a következő megállónál felszáll a cimborája, akivel a előző esti meccset vagy a cici és/vagy segg felhozatalt vagy hogy a Jauzsiék disznaja hányat fialt című mélyenszántó témát vitatják meg.

Csak hogy teljes legyen az illatminta-vételem...

@ @ @

Kicsit azért félek írni (ide). Mert tudjuk, a szó elszáll, az írás meg nem. Az évek folyamán már többször megégettem magam a kurvanagy őszinteségemért és soha nem tanulok belőle. Mindig újrakezdem, valahol, valamilyen formában, mert nem bírom befogni... Mert muszáj kiírnom magamból.

@ @ @

Szerettem volna kikerülni az olimpia-témát, mert már így is többen írnak és beszélnek róla, mint ami még emészthető, de nem hagyhatok valamit szó nélkül. Mi, magyarok egy emberként sajnáljuk ezeket a fiúkat, hogy milyen lealázó nekik a pisilés, meg a dopping-vizsgálat.

Ha az ember sportolónak áll, erre teszi fel az életét és világversenyeken vesz részt, akkor tudnia kell, hogy ez bizony ezzel jár. Vagy neki nem mondták?
És mit gondol(-tok/-nak), mi a megalázóbb: belepisilni egy műanyag pohárba, hogy jogosan az övé lehessen az aranyérem és a pár millió vagy hagyni egy vadidegen embernek (Dr. Nőgyógyász), évente legalább egyszer(!), hogy a hideg falú rendelőben, fémesen koccanó műszerek cseppet sem megnyugtató közelségében, széttett lábaim  között a mandulámig felturkáljon bennem, csak hogy megtudjam, fejlődik-e már a rákom odabenn???

A férfiak semmit nem tudnak a "megalázás" valóságáról... Nekik az a megalázás, ha a büszkeségüket sértik. Gratulálok.