2004. augusztus 27. 12:37 - szőkekék

augusztus 27.

Hihetetlen, hogy előbb vagy utóbb, de minden reggel mellém teleportálja magát egy "fokhagymás füstölt szalonnát reggeliztem pálpusztaival" - kipárolgású ember. És ha mindez önmagában még nem lenne elég...

... vagy gyakran ásít,
... vagy a következő megállónál felszáll a cimborája, akivel a előző esti meccset vagy a cici és/vagy segg felhozatalt vagy hogy a Jauzsiék disznaja hányat fialt című mélyenszántó témát vitatják meg.

Csak hogy teljes legyen az illatminta-vételem...

@ @ @

Kicsit azért félek írni (ide). Mert tudjuk, a szó elszáll, az írás meg nem. Az évek folyamán már többször megégettem magam a kurvanagy őszinteségemért és soha nem tanulok belőle. Mindig újrakezdem, valahol, valamilyen formában, mert nem bírom befogni... Mert muszáj kiírnom magamból.

@ @ @

Szerettem volna kikerülni az olimpia-témát, mert már így is többen írnak és beszélnek róla, mint ami még emészthető, de nem hagyhatok valamit szó nélkül. Mi, magyarok egy emberként sajnáljuk ezeket a fiúkat, hogy milyen lealázó nekik a pisilés, meg a dopping-vizsgálat.

Ha az ember sportolónak áll, erre teszi fel az életét és világversenyeken vesz részt, akkor tudnia kell, hogy ez bizony ezzel jár. Vagy neki nem mondták?
És mit gondol(-tok/-nak), mi a megalázóbb: belepisilni egy műanyag pohárba, hogy jogosan az övé lehessen az aranyérem és a pár millió vagy hagyni egy vadidegen embernek (Dr. Nőgyógyász), évente legalább egyszer(!), hogy a hideg falú rendelőben, fémesen koccanó műszerek cseppet sem megnyugtató közelségében, széttett lábaim  között a mandulámig felturkáljon bennem, csak hogy megtudjam, fejlődik-e már a rákom odabenn???

A férfiak semmit nem tudnak a "megalázás" valóságáról... Nekik az a megalázás, ha a büszkeségüket sértik. Gratulálok.

 

Címkék: én
komment
süti beállítások módosítása