Hogy én...hogy ő...miért...?

szeptemberben, méghozzá tegnapban lakott a két hónapos házassági évfordulóm. Amore hazajött, kerek és szép arcát mutatta a világ. Még azzal is, hogy végre kezdődik a C.S.I. új évadja és pont azt a részt adták tegnap, amelyben Sara Sidel-t elrabolja a makettes gyilkos. Mondjuk, ezt inkluzíve, semmi nem érdekelt annál jobban, minthogy basszunk már. Vasárnap óta semmi, múlt héten pedig csak vasárnap volt valami...Hát ez így kurvaszar. Namindegy.
tegnap este el akartam már menni aludni...sőt, amikor Amore hazajött, én már akkor szerettem volna menni aludni...aztán fél kilenckor, de azt mondta, maradjunk, tévézzünk még. (faszom)
Aztán kicsit később elmozdult a tv elől wc-re, és mikor már gyanúsan sokáig távol maradt, hátramegyek, benézek a szobába, látom, fekszik. Kérdezem: mégis mit csinál...?
Rád várok.
Lekaptam magamról mindent, szemüveget, otthonkát, bebasztam a sarokba, elmondtam egy monológ...első mondatát...[hogy jó, hogy szól, mert erre várok már órák óta, mostmeg már fél órája falhatnánk egymást] szex elmaradt, visítani tudtam volna, meg felrobbanni.
Ugyanis.
mikor hazajött, konyhaszex gyanánt kicsit megtapogatta a frissen borotvált dombjaimat, kiültünk később az erkélyre, beszélgetni, és ott is határozottan, nem női kódolással elhangzott, hogy az elmúlt két hétben is keveselltem az együttléteket és szombattól nehéz napok lesznek, plusz még most van itt a frissen borotvált, bársonyos alkalom...tehát akarom őt. Vesd össze azzal, hogy mondtam neki fél kilenckor, hogy menjünk máááááááááááááár.....
úgy látszik, ez örök szar téma marad köztünk, bár a régebbi, alaphelyzethez képest sokat javult, mégis. Legszívesebben beolvasnék neki, hogy úgy érzem, csak nekem fontos ez, holott én azért házasodtam, mert állandó szexpartnert szerettem volna, akit szeretek is egyúttal. És a régi téma: miért van az, hogy amikor nekem nincs kedvem, én akkor is belemegyek az együtt létbe, de ha neki nincs, akkor őt ez kurvára nem érdekli és nem enyhít a gyötrő kínjaimon. Amikor pl. a nehéz napok miatt én nem tudok, attól ő még megkapja, másként...Az ellenkező esetet elfelejthetem...abból mindig az van, hogy végül ő is kedvet kap és mindkettőnknek jó.
kérdés: fújjam fel ezt az ügyet, mondjam-e meg a magamét, vagy ha pl. ma hazajön, és esetleg békülni akar, hagyjam-e? Mert akkor legalább ma szexelünk.
legszívesebben azt mondanám, hogy bassza meg (tényleg...) verheti magának, egy hónapban kétszer, ha neki elég, nekem megvannak a játékaim, és le van sajnálva.
jajjjjjjjjj, faszom....!!!
update: Anyának írtam SMS-t, erre felhívott és legnagyobb meglepetésemre kitárgyaltam vele a fenti témát. Persze "kicsi" és nem nagyon használható tanácsokat adott, de nagyon jófej volt és sokszor nagyon hiányzik.