Miután elolvadt a hó, ma megtaláltam a teraszajtóból szilveszterkor kilőtt pezsgős dugót.

Nálunk minden más, valahogy más, és kaptam egy kommentet -de mivel beleírta a kommentelő az igazi nevemet, levettem- hogy szar a házasságom, úgyhogy talán hasznát vehetném a lekurvaannyázott társkeresőnek... Szóval nem, nem szar a házasságom. És ezt most nem magamnak mantrázom, hogy elhiggyjem.
Szóval nálunk minden más valahogy: sokszor nincs ajándék szülinapra vagy karácsonyra, van viszont máskor, csak úgy. Romlott volt a pezsgő, amivel koccintottunk, egy üveg két éves BB, ki is köptem-öntöttem, de nem akadtam ki rajta, hanem nevettünk egyet, mindketten, mert tudjuk, hogy nem ezen múlik.

A 13-at egyébként eleddig szerettük, és reméljük, hogy jót jelent, klassz év lesz. Mert például idén adhatom be a kérelmemet az állampolgárságért. 13-án találkoztunk (lassan 6 éve) és Amore 13-án született, kétszer is 13-án mondták meg neki, hogy felvették az új munkahelyére, az én mostani igazolványomat is 13-án állították ki, meg hasonlók.

Hamarjában kiolvastam mostanában Vámos Szitakötőjét és nemsoká végzek a Sánta kutyával is. E két könyv is hozzájárul ahhoz az egyébként gyakori érzéshez, hogy "ha ez velünk történne, vele, én azt nem élném túl..." - mert annyira szeretem. Bár, nekem már az is elég, ha hallom a hírekben, hogy fagyos az út vagy baleset történt azon az útszakaszon - máris súlyos kőként nyomja a gyomromat az aggodalom és igenis könnyes lesz a szemem, amikor végre épségben hazaér és átölelhetem.
És nagyon sajnálom azokat, akiknek nem működik az életük, házasságuk, kapcsolatuk, igazán. De titkon, beismerem, olyan jó egy-egy ilyen visszaigazolás, hogy mennyire jó nekünk együtt és milyen nagy szerencsénk van egymással.

Amikor azzal találkozunk, hogy Amore azért nem tud beszervezni az ismerősei közül senkit egy motoros túrára, mert a feleségek nem engedik el, rossz szemmel nézik, hogy a férj egy szombaton el akar menni otthonról egyedül. Vagy az milyen jó már, hogy én csak úgy elutazhatok egy hétre haza egyedül. Vagy kiderült, hogy az egyik volt beosztottját a felesége a főztjével bódította, a szó szoros értelmében: valami drog-szerű fűszereket kevert a kajájába, hogy ne tudjon ellentmondani a pasi, a nő totál kihasználta, anyagilag, stb.

Tegnap jókat beszélgettünk Kiscsajjal, néha egyre komolyabb dolgokról. Jót tesz nekem is, kimondani, felfogni, beletörődni, átértékelni a dolgokat. És amikor néha tudatosul bennem -lásd évvége, évértékelés...-, hogy mennyire fogy az időnk, akkor csak mégjobban szeretem őket.
Tegnap nagyon sajnáltam én is, meg ő is, hogy vissza kellett vinni az otthonba.

Közös ajándékként Anya kapott egy táblagépet, persze leginkább pasziánszozni szeret rajta, de meg lett mondva, hogy azért kapta, hogy a skype-ot is használja, meg ilyesmit, hogy tornáztassa az agyát. Különben el lesz véve. :-)
Tehát már tudunk video-skype-olni és ettől tök boldog.
Amikor kibontotta az ajándékot és örült neki, én is meg tesóm is tökre elkezdtünk bőgni.

Sok minden más mellett ez volt a legszebb a karácsonyban.