Vagyis kérdezi: - Csinálj olyan sütit, ami forró volt és az erdő szélén ettük apuval!!!
Mármint az én apummal, a Normafánál, egy mihaszna, fázós délutánon, decemberben.
Nem értem én ezt a gyereket...hiszen ismer már egy éve, a főztömet eszi. Ennyi idő alatt a legfigyelmetlenebb szemlélő számára is kiderülhetett már, hogy a konyha, az számomra olyan, mint elítéltnek a siralomház, de legalábbis.
A sütit egyébként úgy csinálják, mint a meggyes rétest.
És úgy is hívják.
Nahhh.
Még nem is meséltem, de ha már december, akkor idesózom nektek: 11 napig voltunk Pesten és jártuk ugye a hivatalok IQ labirintusát...fáradt voltam agyilag, és/meg/mert annyit kellett állandóan odavissza fordítgatnom, hogy volt olyan, hogy este lerogytunk tévézni Drágámmal és elkezdtem neki magyarázni, fordítani, hogy miről szól a film, amit nézünk.
Ami egyébként németül volt, mondjuk az VOX-on, vagy bárhol.
Szépen megköszönte, majd indítványozta, hogy csituljak el, mert ő is beszéli ezt a szép, ám zaklatott nyelvet.
