Attól tartok, az utóbbi napokat aszúsítva, esszenciaként kapjátok most vissza tőlem. Ezenkívül ma fellengzős hülyepicsa-nap van, legalábbis a bioritmusom szerint. Hát, nézzük meg közelebbről. Visszafelé. Dolgozom.
Ez annyit tesz, hogy reggel 8 helyett 9-re járok be ebben a három, lógós napban, öt helyett már négykor lelépek, egyébként több, mint kétórás ebédidőt engedélyeztem magamnak itt a sétálóutcában a barátnőmmel, utána pedig ráérősen besétáltunk a munkahelyre, hogy megnézhesse a fotókiállításomat.
Fennmaradó időben kávé, cset, írás.
Hazafelé Váci utca, H&M, C&A, Promod és Leonardo. Nem találtam, amit kerestem. Illetve... lehet, hogy azért a brutál magas sarkú-szárú csizmáért még visszalépek és megveszem.

Tegnap este 4-en, 26-án este 3-an snapszeroztunk. Lealáztam kártyában a családot, toronymagasról.
Ha valaki még emlékszik: 26-ra szólt az ajándék színházjegy, aminek az lett volna a mellékhatása, hogy egyedül maradhatok otthon, míg a család a Tháliában vagy hol a Kulkának tapsikol.

Tudod...Corpo di Bacco fagylalt nagykanállal, a cd-ből Sade, Armstrong, a Tubular Bells, vagy Vivaldi...néhány aromás illatgyertya, törölköző a tarkó alá hajtogatva...száraz martini...vízálló vibrátor...talán még egy...lehet sikongatni és nem baj, ha kicsap a víz a kád peremén túlra...aztán szabad meztelenül mászkálni a lakásban...

Ehelyett. Eh...
25-én családlátogatás. Hősiesen ellenálltam a sütiknek. Viszont konyakos meggynek lenni a környezetemben reichweitén belül nem egy nyugdíjasállás...
A Szenteste... hát arról már megemlékeztem a telefonblogolás alkalmával. Nem jók az olyan kapcsolatok, amikben fázik az ember.

De örüljünk inkább a jó dolgoknak, mint amilyen például az a tény, hogy kedd óta elejétől vetítik a Viasaton a KÉS/ALATT címűt. Még sosem láttam belőle 2 percnél többet, csak a legeslegutolsó részt, de azt teljesen. Most végre.
Az ünnepek alatt egyébként tök jó műsorok voltak a tévében. Például, ha még látod, hogy adják, nézd meg az 1905 - a fény éve című filmet a spektrumon. Einsteinről szól és tutijó.

Vicces például, hogy egy meghirdetett másod-segédi állásra jelentkezett, de harmadrangúnak vették fel a zürichi szabadalmi hivatalba. Még akkor is itt dolgozott, mikor újrafogalmazta a fényről alkotott teóriákat és megalkotta a relativitás-elméletet. Sőt, még ezután is itt dolgozott. A főnöke nagyon okos, tehetséges munkatársnak tartotta... A tudományos világnak kb. 4 évre volt szüksége ahhoz, hogy megközelítőleg felfogja, mi is az és mit jelent, amire Einstein rájött.

Meg ilyenek.
Előkerült Don, akivel kapcsolatban mindig, még mindig zavarban vagyok. Nem tudom, mit gondol valójában rólam. Meg hogy mennyire. De...Jó, tudom, a látszat az, hogy adott egy csúnyácska negyvenes pocak egy vulgárisan gyönyörű Mercedesben, én meg, mint labilis egysejtű, rázizzentem. És a kívülállók nehezen hiszik, hogy nem a pénzére, hanem a nyelvére...De ez azért ennél sokkal több.

Nem, nem több. Másabb. Például amikor kölcsönkértem tőle pénzt, csak azért kiautózott hozzám Kőbányára, hogy felszedjen a buszmegállóban, elvigyen kávézni és fehér borítékban odaadja a kért összeget. És nem mondta, hogy nem kell megadni. Nem éreztette velem, hogy neki ez aprópénz és nem hozott kellemetlen helyzetbe. Persze, később nem engedte megadni a kölcsönt.
Vagy mikor 4 barátnőmmel együtt meghívott a Cotton Clubba, a születésnapomra.
Vagy például most is... felhívott ünnepek előtt, de még egy szép e-mailt is írt és egy csomó szép mindent kívánt nekem az újévre. Szerető. Aki még kezet csókol.

Egyébként, gondolatban már kétszer nekifutottam az éves mérlegkészítésnek és mindkétszer arra jutottam, hogy messze ez volt a legjobb évem, de nemcsak az előző évek kontextjében, hanem önmagában véve is klassz év volt. Akit érdekel, hogy miért, olvassa el.
Ha 2007 is ilyen lesz, nem fogok panaszkodni.
Utóirat: holnap mozi Milannal és 2007 első hetére már van két vacsorameghívásom, Dontól és egy másik régi ismerőstől, aki szintén negyvenes, ennivaló... Boldog újévet Nektek.