Nem, nem évvégi, nem elmélkedős, nem is biznisz.

Hanem csak a 42 óta nem írtam a súlyvesztő-prodzsekt fejleményeiről. Naugye, épp itt az ideje.
Ma reggel a zöld kabátom okán dupla meglepetés ért.

Egyrészt, mert abban a pillanatban, amikor kiemeltem a szekrényből, anya bentről az ágyból kiszólt, hogy "Próbáld már fel azt a zöld hosszúkabátot, nem jó rád?"
Másrészt azért, mert jó lett rám.

A kabátot kb. 1995-ben vettem, 38-as méret és az utóbbi 6-7 évben hozzá sem nyúltam. Bizonyíték erre a zsebének tartalma.

Egy kis emlékeztető: az induló súlyom... ja, nem, az 3450 gramm volt...szóval, márciusban a fogyókúrának lendülő súlyom volt 98,6 kg. Igen, most lehet kimenni hányni a vécébe, mert ez undorító...
Ha mindenki visszajött, folytatom.
Egészen augusztus közepéig meredeken csökkenő tendenciát mutattam, leküzdöttem magam 81,5-re. (-17,1 kg)
Aztán ellógtam a fogyókúrát, mint Pistike az oroszórákat. És hipp-hopp visszaugrott rám 2-4 kg.

De most...ma reggel újra 81,9 voltam, ami rettentő félelmetes érzés. Komolyan...komolyan félelmetes dolog lefogyni ennyit.
Nagyon megtépáz néha lelkileg.