És ha már megint a témánál vagyok: tudtátok, hogy évekkel ezelőtt új jelenség ütötte fel fejét? A Férfiak is színlelnek orgazmust!

Persze, most mindenki azt kérdezi, hogy ugyanmár hogyan? És ugye, eleve hülyének tekinti a sokaság azt, aki színlel, mert nem értik, hogy mire jó, ha megjátsszuk és megfosztjuk magunkat a gyönyörtől...?

Ez utóbbi válaszhoz rögös és baromi hosszú út vezet, de a férfi-színjátékot kicsit rövidebben össze tudom írni, igaz, csak emlékezetből.

A hogyanra könnyű a válasz: >>> amikor még bent van.

A miértnél már mélyebbre kell ásni: tulajdonképpen arról van szó és ez a legkézenfekvőbb magyarázat, hogy a színlelő férfiak legtöbbször akkor és azért játsszák meg a kielégülést, ha valamilyen oknál fogva nem akarják/tudják tovább folytatni az aktust. Ennek egyetlen illúzióromboló oka lehet: elszállt az IHLET, azaz fél hat van odalent. (ezt továbbragozva több lehetséges ok elágazásához jutunk)
Van, aki képtelen beismerni önmaga és partnere előtt, hogy elhagyta harci kedve, inkább nagy beleéléssel elrepül, majd dolgavégeztével kilihegi magát nője oldalán.

Nézzük meg közelebbről a kedvefogyottság lehetséges okait!

Itt nagyjából ugyanazokra bukkanunk, mint a nőknél: például lagymatag szombat esti fűrészelés esetén hamar beköszönt az unalom. Mi, nők, remekül tudjuk ezt leplezni. Én például ilyenkor gondolom át következő napi teendőimet, meg hogy
...mit főzzek a hétvégén,
...ehhez mi mindent kell összevásárolnom,
...milyen csekkek befizetésével vagyok elmaradva...
...a lábamon is le kéne már vágni a körmömet...
...valamitől viszket a fülem...
...most látom csak: tavasszal át kéne már festeni a mennyezetet, épp ideje, hiszen a szomszéddal egy időben festettük legutóbb és egy hónapja ők már újra kenték...
...apropó szomszéd! - már megint a mi lábtörlőnket használják!
... és a hülye kutyájuktól nem lehet kinthagyni az erkélyen semmit, mert a korlát alatt átcibálja az a rohadt dög és megrágja...
...a kurva kölök meg állandóan üvölteti a magnót! - holnap majd jól beszólok nekik..........

Szóval, ilyen és hasonló dolgok átrágására kiválóan alkalmas ez a holtidő, csak ne felejtsünk el néha nyögni és levegő után kapkodni. Belátom, unalom leplezésére nem lehet ilyen praktikákat használni a férfin, mert khmmm MEGLÁTSZIK, ha elujna magát odabent... Így inkább színlel.

Vagy: a színlelő nőknél gyakori ok a szorongás. Kényszerhelyzetben érzik magukat mivel "itt most szeretkezve van tehát élvezni is kell" és ekkor bizony bármennyire is akarná, nem tud ellazulni a nő és átadni magát az élvezeteknek. Ugyanez átültethető a férfi fejbe is: a teljesítmény-kényszer megteszi lehangoló hatását, megérzi, hogy képtelen lesz az orgazmusra a drukk alatt és hipp-hopp: rögtön megint a színlelésnél, mint fékezetthabzású és ph-semleges megoldásnál lyukadunk ki.

Értitek már?

(Este háromneged kilenc van. Exem természetesen nem hívott. Most vagy beletörődök vagy megint lemegyek alfába...)

A csütörtöki, kedélyborzoló sms-ek természetesen üres ígéreteknek bizonyultak eddig (17:37 van): elmúlt Kedvesem nem hívott. Meg kell értenem, hogy a háta közepére sem kíván. Ilyen egy rohadt érzést! Pedig úúúgy elterveztem a találkozást....!

1 hellyel-közzel barátnőm felhívott. Legutóbb a Shrek 2-t néztük meg, még július elején. Azóta legfeljebb egy mail ment oda-vissza. Ma meg azért hív, hogy mi van velem, mert ő némileg  terhes. Mintha ezt megálmodtam volna a hétvégén... De az ő hasa nem fog gömbölyödni, mint az enyém az álmomban, mert elveteti.

Ezen egyszer én is túl estem és most, hogy sorolta, mi mindent kell elintézni (a papírmunka - tudom, brutálisan hangzik), kórházszagú pillanatok tolultak a szemhéjam mögötti vetítővászonra...

1996. március       Már rég meg kellett volna jönnie, de hiába csekkoltam le minden adandó alkalommal a fehérneműmet, nem úsztam vérben. Pedig ezegyszer hogy örültem volna neki! Azt gondoltam, amit ilyenkor mindenki: á, biztos csak késik...!
Aztán elkezdődött... úton-útfélen mindenhol terhes nőkbe botlottam, a Stern magazin címlapján is egy rettentő pocakos nő fotója díszelgett és valahogy épp ekkor mesélték a fülem hallatára a legtöbb terhes-nős viccet is.
Aztán jött a reggeli hányinger. Akkor még a szálloda másik részlegén dolgoztam, reggel hétkor már egyenruhába átöltözve kellett ébreszteni az ötcsillagos vendégeket. Egyszercsak nem bújkálhattam tovább az igazság elől. Emlékszem, az egyik ilyen émelygős reggelen szintén az Agykontrollal segítettem magamon: "lementem alfába" + kézráMtétellel próbáltam meg nem született gyermekemet jobb belátásra bírni valahogy így:

 "Kicsim... figyelj rám...! Tudom, hogy tudod, mi lesz velünk...VELED. Nem akarok és nem is tudnék hazudni Neked. De bármi is fog történni: MOST MÉG itt vagy bennem és szeretlek. Kérlek, segíts nekem, múljon el ez a rosszullét, ami a padlóhoz ken, ne tedd ezt velem, muszáj lábra állnom és munkába mennem..." 

Nem tudom, hogy ez vagy valami más segített-e, de hamarosan jobban lettem, elmúlt a hányinger és vissza se jött többé.

Sosem tudtam magam anyaszerepben reálisan elképzelni, bárhogy is állítottam lelki szemeim fókusztávolságán. Egyszerűen én nem az vagyok, aki gügyög, kakis pelenkákkal balanszíroz, nem beszélve az első kilenc hónapról... Sok-sok érv van nálam felírva a Miért ne szüljek? oszlopban és szinte üres a másik oldal... Ezt tovább súlyosbította az a pár perc, amibe az egyik tévécsatornán rohantam bele, tudjátok, amikor szülő nőket filmeztek. Ott fetrengtek fájdalomban, kiszolgáltatottan...

Én sokszor még azt sem engedem meg magamnak, hogy a szeretőm orgazmus közben lássa azt a kontrol nélküli, öntudatlanul a lepedőn vergődő önmagamat... Inkább időeltolódva, később, egyedül élvezek... A Kiszolgáltatottságom... csak kevesek kiváltsága ez az ajándék.