Már jó régen, még a műsorszünet (=blogszerver leállás) ideje alatt megrendeltem egy étkészletet és ma jött meg. A Sors...nos, rá már sokmindent mondtak, de engem leginkább egy bölcs, haldokló öregemberre (vagy asszonyra) emlékeztet, aki még a halálos ágyában is kavarja a szart.
A hétvégén például nagyon nagyot veszekedtünk, ott, messze a város zajától, az idilli termálvízben, amire annyira vágytam és annyira mennyországos volt az egész, egészen a vitáig...(megint nem hazudtolta meg magát Életem mottója, miszerint "Vigyázz, mit kívánsz, mert lehet, hogy beteljesül!") Még jó, hogy a zokogás hangjait és könnyeitt elnyomta a nyakzuhany zubogó vízsugara így is, úgy is.
Aztán alighogy kibékültünk, hétfőn megjött a hitelkártya havi számlakivonat, amin ugye ott díszelgett a félresikerült Cesaria Evora jegyvásárlás: 12 frank volt a tanulópénz...hogy hitelkártyával nem veszünk fel bankautomatából kp-t. Még Svájcban sem. És ma pedig megérkezett az étkészlet, ami...hát...nem vitatéma, de azért az "engedélyeztetés" sem ment zökkenőmentesen.
