(Ne) tudd meg, milyen, amikor a jelenidejű jövődben mások jövőjéhez Vivaldiban üdvözletet szerkesztesz és érted nyúl a múlt. Mint horrorfilmben, hátulról, elkapja a butaszőkét. Mivel háttal ülök a rádiónak.
És akkor a szív kihagy, valami meg nyomorszájon rúgva fojtogat.

És nem tudom, miért fáj és miért sírok.
Ő sem sírt, fájt soha,

"If you're leavin'
close the door
I'm not expecting people anymore..."

Hát ez most nagyon kellett...

De most én, nem a Brájen.

A szombati esküvővel együtt lesz megtartva a pár kislányának keresztelője. A párnak ugye ajándékot én vettem, ma csütörtök van, két nap múlva esküvő.
Kérdés: ha Amore most kap észbe, hogy a gyereknek is kéne venni ajándékot, akkor az ajándékkal együtt miért nem képes venni egy tetves képeslapot meg csomagolópapírt meg masnit is?
Eldöntötte, hogy ő bemegy a városba, vesz játékot, azt becsomagoltatja, meg mindenáron ott akarja befizetni a csekkeket, mert ott van a postabankban egy új szkenneres megoldás és tudom, hogy mint minden pasi minden elektronikus kütyüt, ki akarja próbálni.
Ezért én menjek külön kocsival a közeli bevásárlóközpontba, masniért, csomagolópapírért meg mondjuk két liter tej kéne még, 1 liszt meg oregano.
Tudom, más gondom sose legyen...
De akkor is.

Tegnap hajnali fél tízkor felcsöngetett egy villanyszerelő fickó, hogy őt az ingatlankezelő küldte, jött. Megnézni.
Megnézte. Holnap jön megjavítani. Ez a holnap ma volt, ketten jöttek. Távozás után fél perccel megint csöngetnek: benne hagyták a páciensben a nagyollót meg a törlést...vagyis egy bazinagy "zseblámpát" az én spejzomban.
A farkukat fejüket csak azért nem, mert oda van nőve.

Tesóm küldött fotókat az unokatesónk múlt heti esküvőjéről. Olyan szép rajta az Anyukám.