(Ne) tudd meg, milyen, amikor a jelenidejű jövődben mások jövőjéhez Vivaldiban üdvözletet szerkesztesz és érted nyúl a múlt. Mint horrorfilmben, hátulról, elkapja a butaszőkét. Mivel háttal ülök a rádiónak.
És akkor a szív kihagy, valami meg nyomorszájon rúgva fojtogat.

És nem tudom, miért fáj és miért sírok.
Ő sem sírt, fájt soha,

"If you're leavin'
close the door
I'm not expecting people anymore..."

Hát ez most nagyon kellett...