...és mindeközben...
Eladtam a számomra utálatos cd-dvd tároló tornyot, tudod, olyan ikeás. Semmihez nem illik és a színét (bükk dekor) mindennél jobban utálom. Ma délután viszik el, még szét kell szereljem.
Eladtam a két használt fenyő éjjeliszekrényünket is, némi macskakarmolások vannak rajta. "Kerestem" rajtuk 15 frankot. Inkább, mint hogy én fizessek ennyi szemétdíjat, hogy elvigyék...Ugyanez érvényes a fenti cd állványra is.
Anyuéktól "pakkot kaptunk". Mikor megláttam, először is felforrt az agyvizem. 10ezer forint volt két csomagra a postaköltség. na...izé...francba. Nem írhatom le, amit gondolok.
Kiderült, hogy az új lakásban a konyhai alsó+felső szekrény közötti kis faldarab sárga. De olyan sárga, amilyet még soha az életben.
A természetben és a digitális színpalettán fellelhető kb. ezermilliárd szín közül csak a sárgát utálom. Meg a pirosat, de ha, akkor már inkább piros...
Szóval valahogy meg kell küzdjek az életemért a kibaszott sárgával.
Egyátalán, ki találta ki azt, hogy sárga.
Amore tegnap mártírként eljött velem (elvitt) IKEÁba. Csak költözős dobozokat vettünk, meg 800 teamécsest. Meg volt még nyálcsorgatás.
Utána hazafelé megnéztük az új lakást (ekkor csapott arcba a sárga) és azt mondja az én Mézem:
-Ide még elférne szerintem neked egy olyan tükrös fésülködőasztal...
Érted, így.
És akkor én...érted. Nem a fésülködőasztalért szeretem, hanem ezért a mondatért.