De ne így.
Kedden este azt láttuk a fogyasztóvédelmi műsorban, hogy többek között Magyarországon is végzik még a libák élőfosztását és a svájci fogysztók meg gyártók tiltakoztak ez ellen, lévén állatkínzás. A képek láttán elszörnyedtem, tényleg szegény állatok, bár megjegyeztem, hogy nők (és egyre több férfi is) ezrei gyantáztatják magukat, testszerte, nap mint nap, szóval belehalni nem muszáj.
Szerdán reggel a rádióban már korán reggel a tatárszentgyörgyi gyilkosságról szóltak a hírek, kidomborítva a Magyarországon erősödő radikális, igazságosztó jobböklöt.
Ma, csütörtökön szintén a rádióban megemlékeztek arról, hogy 20 évvel ezelőtt népszavazással fogadta el Svájc az autópálya-matrica bevezetését, 30 frankos áron. Akkor még egész Európa felhördült, hogy miazhogy Svájcban fizetni kell. Azóta itt mindössze kb. 1.900,-Ft áremelés történt; minden egyéb európai országban bevezették előbb-utóbb az autópálya-díjat; és Svájcban a legolcsóbb a pályadíj. Ennek kapcsán szóba került persze megint az is, hogy Magyarországon mennyi és hogy az egyik legdrágább.
Most pedig olvastam egy egészoldalas cikket a tarátszentgyörgyi történtekről, a hozzászólásokeléggé lefikázzák a magyar lófasz tutyimutyi kormányt és elítélik a rasszizmust.
Szóval, kurvaszar, hogy ennyit tud az ország; hogy ide, két országgal odébb már csak csupa negatív hírek jutnak el. És ezzel visszakanyarodnék a decemberi témához: nem csak ÉN mondok esetleg rosszat a magyar viszonyokról, beszélnek azok helyettem is, magukról eleget.