Eddig faltam John Grisham (Az Ügyfél, A Pelikán-ügyirat, A cég, Ha ölni kell, stb.) The Brethren (nem tudom, mi lehet a magyar címe, Szövetség? Testvériség? vagy valami egészen más...) című könyvét -hangulat kérdése az egész. Szeretem a titkosügynökös-átverős-okosos-menekülős-igazságosztós könyveit; megfelelő időben és helyen.
Aki nem akarja, hogy lelőjjem a poént, az most csukja be a blogot és menjen rendet rakni a zoknis fiókjában. Na.
Most kb. 6 oldal van még hátra, egészen eddig azt gondoltam, hogy a 3 dutyiban ülő bírót a végén megfosatja a CIA, megkapják a magukét, amiért megpróbáltak megzsarolni pár jóhiszemű embert, akik újsághirdetés útján szerették volna megtalálni a -meleg- szerelmet. Ebbe a csapdába sétált bele a legesélyesebb amerikai elnökjelölt is, ezért kapcsolódott be a CIA.
Ezek az idióták meg tényleg tejeltek fejenként 2 millát a 3 zsaroló bírónak, plusz kegyelemben részesültek. Én a végén tuti, hogy hátba löttem volna őket, amikor már azt hiszik, hogy minden penge, leléphetnek a zsével.
Annyira felhúztam magam azon, hogy elmarad a bosszú, hogy bevágtam a sarokba a könyvet.
Bosszú.
Van bennem is bosszúvágy, azt hiszem. És hogy miért...nos, azt még magamnak is nehéz bevallani.
Gondok vannak, csak nem tudom, pontosan hármunk közül kivel, melyik kettővel.
Lefoglaltuk a helyet holnap éjszakára egy vonatra. Egy nyitott vonatvagon-váz, amire felhajtunk az autóval Kanderstegnél és 1 óra alatt átvisz Olaszországba, hegyen-völgyön át, kikerülve többek között olyan kényes pontokat, mint a Gotthard-alagút.
17 km a hegyen át...már áthajtottunk rajta egy-kétszer. Az embernek az az érzése, hogy sose kerül ki abból a bunkerből. Mennyi az a 17 km...? Két falu közti távolság? Újpestről Csepelig? Nem tudom. Mindegy, most kikerüljük, vonatra szállunk.

Így néz ki, végig a kocsiban kell ülni, de a vonaton vagy rajta.

Ha már Gotthard: nem is írtam arról, hogy fontos állomáshoz ért a másik, a "vonatos" Gotthard-alagút építése. A meglévő tehát 17 km hosszú és közúti forgalom halad át rajta, már évtizedek óta. A másikat most építik, már sok-sok éve, várhatóan 2017-re lesz teljesen kész és a legmodernebb vasúti összeköttetés lesz észak és dél között, az Alpok szívébe fúrva. Szeretnék ugyanis "sínre" rakni a teherszállítást ezen a szakaszon.
57 km.
Az eddigi leghosszabb alagút a világon.
Az alagút része egy megaprojektnek, ami összesen 19,1 milliárd svájci frank költségvetésű házifeladat, 1998-as áron számolva. Az alagút ebből kb. 9,6-ba kerül. Mindezért egyedül az állam állja a cechet. Persze, Nyugat-Európa szeretett volna részesülni, pénzt adni, hogy aztán ott lehessen megmondani a tutit, hogy mit miért, hogyan. És hogy ne úgy...
Na, a helyzet az, hogy a fiúk fúrtak, fúrtak, két oldalról éveken át és kb. két hete találkoztak össze a fölg alatt, a "fúrópajzs két végén". Volt tévékamera, pezsgőzés, satöbbi. Pont mint amikor a franciák és az angolok összetalálkoztak az Euro-alagútban.
Dög meleg van.
Ma is néztem 3-4 rész Kaméleont. Furcsa és meglepő volt, hogy fiatalon Jennifer Garner (Electra, Alias) is játszik benne.
Nahát.

A magyar csajszi, aki hasonló módon került Svájcba, mint én (iwiwes ismerettség), ma repül vissza Magyarországra, befejezni az eddigi, ottani életvitelét. Tegnap beszéltem vele skype-on, örülök, hogy összeismertettem őt a Swiss légitársaság web check-in online belépőrendszerével, így nekem hála le tudott foglalni magának egy ablak mellé szóló ülést. Este beszélgetés közben felrémlett, milyen volt nekem.
Akkor.
Mint egy függőhídon, széltől lengetve, a két part között, valahol.
Nehéz döntés ám.
Szóval este az utóbbi két évet éltem újra, miközben tőlem próbálta kikíváncsiskodni, hogy milyen lesz neki itt... Délelőtt pedig Kedves Olvasómnak meséltem el chaten közel 3-4 év történetét, 89-93-ig, sőt.
Teljesen odavolt a sztorimért. Azt mondta: szürreális.
Szerintem csak szép és igazi. Emberi.
Egy régi történet. Tegnap még le lettem csekkolva: szemvizsgálaton voltunk az új jogosítványomhoz, utána nőgyógyásznál (nem az új jogosítványomhoz). Fellélegeztem, mikor megláttam, hogy a telefonkönyvből találomra kiválasztott dokinő nagyon rendben van, kedves, szimpatikus.
Kb. augusztusban jön a következő lépés nekem: lesz svájci jogosítványom. Újabb kés a szívbe: le kell adnom a magyart, mint a magyar személyimet.
Csak egy darab plasztikkártya. Tudom.
Szar rajta a fotóm, tudom.
És megint sírni fogok, miután beadtam a kérvénnyel együtt, tudom.
U.i.: kb. negyvenedszer néztem már utána, hogy mikortól kaphatok svájci állampolgárságot. (lassan telik az idő). Még két év. Két év múlva kérvényezhetem.