A helyzet nem olyan aggasztó.
Avagy: mindent ki lehet heverni. (v.ö. gintonic)
Van egy mondás, amit nagyon szeretek:
A lehetőségek mindig nagyobbnak látszanak, mikor MENNEK, mint mikor JÖNNEK.
Ezt átgyúrva:
A bajok mindig nagyobbnak látszanak, mikor JÖNNEK, mint mikor MENNEK.
Elvasaltunk pár ügyet tegnap-tegnap előtt.
Pl. végre megszereltem a jópénzért vett vírusírtót, hogy végre írtsa is a vírusokat, ne csak meggyógyítsa az ellenséget, mint Süsü a legelső részben (ugye ezért tagadták ki...)
Jó nagy lelkifröccsök következtek a Kiccsajnak, de ez a lényeget tekintve eső után köpönyeg.
Voltunk ortopédusnál. Szerencsére nem lett olyan drága a járóbetét a Kiccsajnak, mint amivel először ijesztgetett a pasi, és szintén szerencsére Kiccsaj hordja is. Dr. Szöszi-logikával meggyőztem róla. Azt mondtam neki, hogy olyan laza bokaizülettel, ferde lépéstechnikával, meg mindenfélével, amije neki van, ha nem hordja a betétet, nagykorában nem fog tudni magassarkút hordani. Szerintem van is benne némi igazság. Ez hatott, mert már most is a 9 cm-es tűsarkúmban klaffogna délutánonként.
Lemondtam a szekrényekről, tegnap ért véget az árverés. Tiszta lelkibeteg voltam egész este; a gép elé szögezve. Mondjuk, talán hülyén is nézett volna ki nálunk: ez a szekrény parkettára való, de legalábbis diagonálba rakott fekete-fehér járólapra. De álomszép mindkét darab, mint egy rokokó habostorta.
Tegnap összeszámoltam: most tartok a Kaméleon 3. évad 21. részénél, vagyis kb. 64 részt néztem meg fénysebességgel.
Végre megállapodtunk abban, hogy Horvátország után Zalában potosan hol és mennyit alszunk, és hol veszünk csirkehúst.
Jövő héten ilyenkor már be lesz csomagolva a napozóm és előre rettegek a tengerben úszó csúszó-mászóktól.
Éjjel meghalt Michael Jackson, vele együtt tinédzserkorom egy része.
Meghalt Farrah Fawcett is, Charlie szőke angyala.