Azt még nem is mesél(het)tem, hogy én egyszer beszéltem telefonon a Michael Jacksonnal. Meg láttam pár méterről a hotel lobbyjában. Mostmár el lehet mondani, mert
1. már nem dolgozom a Kempinskiben.
2. Jackson meghalt.
3. úgyse hiszi el senki, csak aki ott volt és szintén volt dolga Vele munkaügyileg.

Na, az úgy volt, hogy a M. Jackson ott volt Budapesten.
A sok rajongó folyton az üvegportálra nyomta a redvás arcát, a londínereknek óránként le kellett takarítani az üvegfelületet, míg Jackson mondjuk elment a Pethő Intézetbe és a rajongók szüneteltették a rajongást. Jackson érdekes módon sosem slisszolt be a szállodába (mint pl. Madonna), hanem a főbejáraton át közlekedett, igaz, természetesen biztonsági emberek tartották szabadon a pályát számára.
És én meg akkoriban folyton délutános-éjszakás voltam, egyedül a telefonközpontban és egyszer egyik este, későn felvillant a telefonközpont-kezelőegység monitorján "Room 960 - Mr. King".
Párszor.
Mindig csak a másodperc töredékére.
Míg egyszer nem tette le.
Hanem beleszóltam, beleszólt és megkért, hogy segítsek neki telefonálni a szobából. Felhívtam neki egy számot, felkapcsoltam a szobájába. Mikor végetért a beszélgetés, megismétlődött egy másik telefonszámmal.
És mindennap jöttek ám a telefonhívások kintről.
Felvettem a hívást, beleszóltam, elmormoltam a sztenderd szöveget, hallottam, ahogy a fülkében leesik az érme és gyerekhangok azt mondják: -Csókolom, tessék kapcsolni a Michael Jackson szobáját! Napi parancs volt természetesen letagadni, azt kellett mondani, hogy nincs ilyen néven bejegyzett vendégünk, ami igaz is volt.
Az x. napon (D-Day...) elfogyott a cérnám és azt mondtam, néha: -Nem kapcsolhatom. De nem is akarom. De áruld már el, hogy ha beleszólna a telefonba, mi a francot mondanál neki? Mert én beszélhetnék vele, de semmi mondanivalóm nincs a számára. Vagy ezért, vagy másért, de ritkultak a gyerek-telefonhívások.
Meg persze a média.
Mindig fenyegetőztek. Hogy ő a Kicsoda az ilyen-olyan tévétől, újságtól.
Vicces volt.
Kicsit hatalmasnak érezni magunkat.
Mindig így ment ez.
A többiekkel is.

Tegnap este még megnéztem a google earth-ben a mi kis házunkat. A felvétel dátumára pillantva elkezdtek kattogni a rozsdás agykerekek: hol voltam én akkor?
Ha jól emlékszem, Genfben, az autószalonon. (utóbb kiderült, hogy nem, ott 13-án voltunk)
2007. március 12.
Én 11-én landoltam életemben először Svájcban, akkor még csak épp ismerkedtem a leendő-új életemmel. Mivel akkor még nem a mi kis házunkban laktunk, hanem egy faluval odébb lakott Amore a Kiccsajjal, átgurultam a google e-n is a szomszéd faluba. A régi ház előtt még ott parkolt Amore utánfutója (azóta eladtuk), mi pedig gyanútlanul ki-be szálldogáltunk a vadiúj autókba (200km-rel odébb), mit sem sejtve arról, hogy fentről a nagytestvér figyel, satöbbi.

Simulnak a ráncaim, bár elég sok a tennivaló és stresszes. Például keresek most két rokont, de sehol nem találom őket. Az egyik a nagymamám sógornője, most kb. 60 év körül. Náluk laktam fél évet abban az évben, amikor nem vettek fel a kollégiumba. Jó nagy kalamajkát csináltam ott is...Az egyetlen ember, akit az iwiwen megtaláltam, és akitől utána kérdezhetnék, természetesen apám unokatestvérének a felesége. Aki ugyan meghívta néha családi ebédre a szegény, magányos, albérletben tengődő gimnazistát, aki voltam, de szerintem sejtette, vagy valamikor meg tudta, hogy a drága férje meg én.
A mamám sógornőjének férje meghalt kb. 1-2 éve.
Nem tudom, feszegessem-e ezt a szálat.
Nem tudom, miért akarom meglátogatni.
Lelkiismeret.
Az életben olyan sok szarságot elkövetünk, de sosem késő megbánni, valami jót mondani, ha nem is tehetjük meg nem történtté.

A másik rokon Anya unokanővére. Valamiért szeretném, ha azt mondaná: büszke rám. (nem érdemlem meg, de mégis jól esne). Ő német-kémia szakos tanár volt és szeretném, ha büszke lenne arra, hogy én is milyen jól megtanultam németül és hogy megfogadtam a tanácsát (sőt), amit a Nagymamám temetése után nálunk, otthon adott (miközben felszolgáltam a rokonságnak, 3 éve). Azt mondta: olyan férjet keress, aki Téged szeret. Nem az a lényeg, hogy Te szereted-e őt, hanem hogy ő szeressen. Aki szeret, az szolgál.
Legalábbis...úgy érzem, megtaláltam. Bonus Track-ként persze én is imádom Amorét.
És ha már temetés.
Totál elfelejtettem.
Hogy 10-én volt 3 éve, hogy meghalt a mamám és holnap este lesz a temetésének évfordulója.
[0] [1] [2] [3] [4]