De tényleg szar.
Állandóan eljátszom az időt: mindig szezonális webjátékokat találni A Weblapon. Most éppen festett hímestojásokra kell kattintani. Kettőre, és azok helyet cserélnek a rácsos mezőkben. A cél, hogy egymás mellé 3 egyforma kerüljön, akkor leesnek, mint a tetriszben a teli sorok és pont jár érte.
Felfejlődtem: kezdeti 1200 pontról személyes csúcsom ma már 5700 körül van. A ponttáblázat első helyezettjének kb. 31ezer pontja van.
Hogy a picsába...?
Nekem csak az juott, hogy már akkor is a festett tojásokat látom, ha lehunyom a szemem.
Na mindegy.
Szar játékos vagyok.
Szar vagyok: szar nő, mert napok óta festetlen, undorító a körmöm, hajat kéne mosnom és olyan fehér vagyok, hogy világítok. Fogyás helyett hízok és folyton piros az orrom. Utálom a bőröm, a hajam törik és érdes a sarkam, bármit csinálok vele.
Szar anya vagyok, mert ma még kurva palacsintát sem bírtam sütni a gyereknek. Nem lett jó a tészta, aztán tesóm távtanácsait követve még szarabb lett. Most a konyha úgy néz ki, mint egy robbantott ábra, hányadék állagú és színű macsatos cuccal teli van 3 palacsintasütőnek kinevezett edény (az egyik tényleg az, hivatalosan) és önthetem ki a 3 tojás-tej-liszt kombót. Esetleg még feltehetem arcpakolásnak. Ja, és ma reggel fel se keltem, mikor a gyerek elment az iskolába. Ezt persze felfoghatom úgy is, mint egy állomást az önállósodás rögös útján. Csak el ne mondja az apjának.
Szar feleség vagyok, mert tegnap csakazért is végig akartam nézni a Private Practice-t. Amore a főműsoridőben Forma-1 autókat nézegetett, pedig 5-ször céloztam rá, hogy én átkapcsolnék. Na, mivel a magyar nem enged a 48-ból: kitaláltam, hogy megnézem az ismétlést 01:10-es kezdettel. Addig meg megnéztem 2-3 rész Kaméleont. Amore odajött aludni hozzám a tévé elé, a kanapéra. És kurvarosszul aludt -szerintem- folyton felébredt. Aztán mikor kikapcsoltam és aludni kezdtem: az alacsony párna, a fáradság és a megfázásom című véletlenek különös egybeesése nyomán iszonyú módon végighorkoltam az éjszaka hátramaradt felét.
Hát ez szar.
Szar.

Na, miután letöröltem örömkönnyeimet az útlevelem árnyékában, jelentkezem.
Volt ma nyílt nap az iskolában, mondanom se kell, hogy én voltam az egyetlen "szülő", aki a két nyílt napon odatolta a képét, hogy megnézze, hogyan folyik a tanítás.
Amore ma ment egy állásinterjúra.
A kvázi-apósomat beutalták kórházba, hogy érkatétert tesznek fel neki, aztán addig vizsgálgatták, míg a háziorvos említett diagnózisából végül vastagbél-csomó eltávolítás lett. Voltunk látogatni kettővel ezelőtti vasárnap. Olyan kilátás nyílik a városra (a Parlamenttel), mint kb. az Intercontiból Pesten. Többet nem mesélek erről, mert megint megkapom, hogy "itt minden fasza, a magyar viszonyokat meg leugatom". Szóval szar a szoba, mert túl meleg volt...
Hétvégén itt aludt a nemtudom kicsodám...Anyósom testvére. 50-en felüli tipikus idült agglegény. Már x ideje munkanélküli, most azért aludt itt, mert valami "tanfolyamra" jelentkezett itt a közelben. Én hülye, azt hittem, valami olyasmire, ami közelebb viszi egy esetleges munkához.
Aztán rákérdeztem, hogy mégis mi a téma.
Azt mondja: a placenta.
Mi?
Placenta.
Jó, nagyon érdekes dolgokról szólt, egy-két tényt el is mesélt, de hát akkor is.
Mit meséljek még?
Ja, a legjobb.
Hétvégén tavasz volt (ma meg havazott) és a szabadban cseréltük le a téli gumikat a kisautón. Én többnyire a Kiccsaj új biciklijén próbáltam megtanulni biciklizni. Néha sikerült is, gyakrabban nem. Ebben csak az a jó, hogy már többen próbáltak megtanítani bicajozni, legtöbbször hiszti és veszekedés, majdnem szakítás lett a vége. Amore meg nem akart megtanítani és többek között ezért is szeretem. Hanem én próbálgathattam kb. egy órán át, a tavaszi napsütésben. A végére még mindig nem ment, viszont boldog voltam és a megfázásom is enyhült.
Valamint beküzdötte magát Gyurcsány lemondásának híre (kommentár nélkül) egyetlen alkalom erejéig az esti hírek közé.