Na, miután letöröltem örömkönnyeimet az útlevelem árnyékában, jelentkezem.
Volt ma nyílt nap az iskolában, mondanom se kell, hogy én voltam az egyetlen "szülő", aki a két nyílt napon odatolta a képét, hogy megnézze, hogyan folyik a tanítás.
Amore ma ment egy állásinterjúra.
A kvázi-apósomat beutalták kórházba, hogy érkatétert tesznek fel neki, aztán addig vizsgálgatták, míg a háziorvos említett diagnózisából végül vastagbél-csomó eltávolítás lett. Voltunk látogatni kettővel ezelőtti vasárnap. Olyan kilátás nyílik a városra (a Parlamenttel), mint kb. az Intercontiból Pesten. Többet nem mesélek erről, mert megint megkapom, hogy "itt minden fasza, a magyar viszonyokat meg leugatom". Szóval szar a szoba, mert túl meleg volt...
Hétvégén itt aludt a nemtudom kicsodám...Anyósom testvére. 50-en felüli tipikus idült agglegény. Már x ideje munkanélküli, most azért aludt itt, mert valami "tanfolyamra" jelentkezett itt a közelben. Én hülye, azt hittem, valami olyasmire, ami közelebb viszi egy esetleges munkához.
Aztán rákérdeztem, hogy mégis mi a téma.
Azt mondja: a placenta.
Mi?
Placenta.
Jó, nagyon érdekes dolgokról szólt, egy-két tényt el is mesélt, de hát akkor is.
Mit meséljek még?
Ja, a legjobb.
Hétvégén tavasz volt (ma meg havazott) és a szabadban cseréltük le a téli gumikat a kisautón. Én többnyire a Kiccsaj új biciklijén próbáltam megtanulni biciklizni. Néha sikerült is, gyakrabban nem. Ebben csak az a jó, hogy már többen próbáltak megtanítani bicajozni, legtöbbször hiszti és veszekedés, majdnem szakítás lett a vége. Amore meg nem akart megtanítani és többek között ezért is szeretem. Hanem én próbálgathattam kb. egy órán át, a tavaszi napsütésben. A végére még mindig nem ment, viszont boldog voltam és a megfázásom is enyhült.
Valamint beküzdötte magát Gyurcsány lemondásának híre (kommentár nélkül) egyetlen alkalom erejéig az esti hírek közé.