Persze, úgy lett volna még szebb, ha a nemzeti ünnepen vehetem át, csak pár napon múlott. Csak sajnos a nemzeti ünnepeken a konzulátus zárva van, főleg, hogy idén vasárnapra esett.
A berni magyar konzulátus elég gettó helyen van, nemszép városrészben és nemszép házban.
Az egy nagyon furcsa, megfoghatatlan és "sírva vígad a magyar"-ra emlékeztető érzés, amikor az ember a nagy idegen életében váratlanul, néhány percre újra ráléphet az anyaföldre. Tudom, nagyon képzavar, nem is igaz, mert Bernben vagyunk, satöbbi.
De szar ez, nem tudom leírni, amit akarok.
Nem tudom...
Megint könnybelábadt a szemem és elszorult a szívem.
Otthon kézbe kapni az útlevelet, hogy "kimehessünk" - az egy dolog.
De kint kézbe kapni, hogy hazamehessek - az nekem nagyon szép érzés.
Az új útlevelem csodaszép. Nem tudom, mióta adnak ilyet, én csak most kaptam.
Bordó, egész oldalas Lánchíd-kép van benne két helyen, Széchényire utalva -gondolom- lovak, mint a Lóverseny és a Himnusz, dombornyomva.
Köszönöm szépen, Magyar Hazám.
És bocsásd meg a mi vétkeinket: hogy elhagytalak.
