...és ha már a bajokról beszéltem: kellőképpen aláfesti aggodalmaimat és a világ haladási irányát az a tény, hogy a bookline.hu oldalon is rendelhetünk már akciós Special Edition Nivea for Men golyós dezodort.
Hátbazmeg.
Az egyedüli bűnbocsánatot azzal nyerték meg tőlem, hogy dezodor mellett kapható náluk ez is, bár 37ezer forintért. (nem vesszük meg)
Ja, egyébként a hétvégén hegyet másztunk, azt, amelyik itt a hálószoba ablak alatt kezdődik és kb. Gellérthegy méretű. Vittem az új fényképezőgépet és már fogalmazgatom magamban, vajon hogyan adjam be Amorénak, hogy egyszer szeretnék oda felmenni sötétben is, hogy kivilágítva láthassam "kis falunkat".

Tudjátok, szőke vagyok.
Ezen az alapon kurvára nem értem, hogy mi a szart keresünk, akarunk még mindig Erdélyben??? Tovább megyek: miért hívjuk mi, magyarok megkülönböztetetten még mindig Erdélynek? Az ott Románia, tessék elővenni a térképet.
Fáj?
Igen, kicseszettül fáj. Akkor is, ha csak kimondom, de leginkább, amikor az ember a Hargitán autózik és minden településnek valahogy furcsán-szép magyaros hangzása van, vagy saját román és magyar neve. Akkor fáj ám igazán. Leginkább a tehetetlenség.
De egy amputált lábat sem lehet a Dr. Mészárostól visszakövetelni.
Vagy talán, pisztolyt szegezve a halántékához, de ha vissza is adja, az már nem ugyanaz. Kesergünk valamin, ami csak felesleges mártírkodás, jajveszékelés, 89 évvel ezelőtti amputációnkról. Mint a betegek az SZTK rendelőben. Mindenki elmeséli, hogy az ő baja még rosszabb, még fájdalmasabb, még megalázóbb és kínvallatóbb vizsgálatokon esett át. Mi is nyavajgunk, hogy Erdély fantomfáj.
Szóval nem értem, hogy mit akarunk.
Vissza Edélyt?
Minek?
Nincs elég gond-baj, Kismagyarországban?
Tegyük fel, hogy visszakapjuk, átnyújtják a kulcsokat.
És aztán? Aztán majd megint a Parlament előtt pisaszagban tüntetve verik a tömegek a dobokat, hogy miért nem a magyarnak jut a segély, miért kap az "erdélyi magyar is". Nincs már ott semmi, ami a miénk volt. Csak annak a történelme. Púpunk meg van elég, nem kell még több a hátunkra.
Szerintem.
Ha meg nem akarjuk vissza, akkor ne csak mondjuk ezt, hanem tessék úgy is viselkedni, Lacika, Viktorka, meg a többiek. Lássuk már be: mi is kurvára utálnánk, ha idejárna Basaescu vagy Fico koszorúzgatni az ő állami ünnepükön.
A politikára meg jellemző, hogy azért tartjuk az ilyen utálom-országokkal is a diplomáciai kapcsolatot, hogy a csomó léhűtő "valakinek a valakijének" legyen egy szaftos állása a külügyben. Semmi másért.
Minek kell ezekkel egyátalán szóba állni? Én sem beszélek a szomszédokkal, hetekig néha. Pedig nekem még semmi bajom velük.