Miután elindítottam a családot a különböző napi rutinjaik égtája felé, leültem és elolvastam egy blogot, elejétől a végéig. 2005. januártól mostanáig; néha csak havi két bejegyzés, néhol kimaradt hónapok.
Mint kiderült: Ő is csak egy azokból a pasikból, akik tomboló farokkal dugják végig a társkereső oldalakon fellelhető nők számukra tetszetősebbik részhalmazát. Vajon minket is összehozott a sors egy sablonlevél erejéig? Ha nem, akkor is...
Persze, sértődőset nem szabad játszani, nem szabad neki beszólni. Egyrészt mert már rég volt, másrészt mert ismerősöm ismerőse, harmadrészt pedig azért, mert jelen helyzetben csak a megkeseredett, ki- és elhasznált, megállapodott (=beletörődött) feleséget látná bennem, nem hinné el, hogy tényleg van boldogság és/vagy hogy nem is olyan rég még én is azt mondtam, hogy sosem akarok férjhez menni, minden férfi hazudik és megcsal (aztán meg csak sörözik és tévét néz) mostmeg kerek a világ.
Tulajdonképpen nem is kéne, hogy érdekeljen, hogyan használja el értelmetlenül az életét egy parádézó kúrógép.
Mondom, hogy nem érdekel.

Mivel bizonyos mocsok közjátékok miatt a decemberi blogolás - hogy is mondjam- az ujjaimban maradt/ragadt, tessék egy kis bepótlék.
Ez a blog is kicsit orr alá dörgölés: csakazért se magyar szolgáltatónál blogolok tovább. Nem mert Svájcot majmolom, hanem mert nagyon megbántottak és továbbra is hiszem, hogy tök igaztalanul.
Szolgálati közlemény: ez a sablon tetszett a legjobban, viszont ezen szinte semmit nem tudok változtatni: színeket és oszlopszélességet sem.

A lényegről majd később egyébként.

Miután leporoltam magamról az előbb említett szarakodás ocsmány porát, repeszeit, nekiláttam hogy karácsonyt csináljak több ember(csoportnak) is.
De előbb még elmentünk Rothenburgba, ami Németországban van; nagyjából kelet-nyugati viszonylatban félúton Frankfurt és Nürnberg között. Rettentő hideg volt, vízszintesen esett többféle csapadék és a szél mindig szemből fújt, tisztára, mint a Kisalföldön.
(Mindeközben a 3 királyos kalács ígéretesen gömbölyödik és színesedik szép mézbarnára a sütőben.)
Rothenburgban rögtön az első sarkon rápillantottunk egy hirdetőtáblára; Amore homlokára csapott, hogy igen, ez az. Itt dolgozik az Ex. Remek.
Menjünk, nézzünk a szeme közé és kérjük már meg személyesen is, hogy ne költsön több pénzt kéretlen SMS-ek küldözgetésére. Értse már meg, hogy GAME OVER.
Már az utazás előtt kicsit megkeserítette a szánk ízét, hogy Amorénak kifakadt az esküvőnk miatt, sőt, nagy titokzatosan piszkálódott, hogy látta ám az én mennyasszonyos (PS-sel barkácsolt) rózsaszín hajú képemet! És nem akarta elárulni, hogy hol, honnan. Csakhogy én rájöttem.
Ő is véletlenül olvasta az iwiwes külföldi beszámolómat, onnan ráklikkelt az oldalamra, ahol is hátáig futott bizonyára a szemöldöke, mert talált ott egy képet rólam és Amoréról. Azt hitte, hogy na mostaztán ő osztja a lapokat... ugyan már Kiscsikó.
Rothenburg, az tiszta karácsony. Az egész középkori belváros a karácsonyról szól. A Käthe Wohlfahrt bolt-kiállítás is egy karácsonyi csoda. Arra gondoltam, hogy én itt állok könnyes szemmel az 5 méteres gyönyörű karácsonyfa előtt és sajnálom, hogy anya nincsen itt...És ha itt lenne, ő is könnyes szemmel állna itt, hogy az ő anyukája nincs itt, nem láthatja ezt.
Vehettem összesen 4 varázslatosan szép karácsonyfadíszt, aztán kockára fagyva visszamentünk a hotelba és elfoglaltuk a masszázsos, gőzfürdős, rádiós-CD-s zuhanykabint kettesben...
Két éjszakát aludtunk Rothenburgban, Ex munkahelyére ki volt írva, hogy téli szünet miatt zárva. Aztán hazajöttünk.
24-én egész délelőtt sütöttem: sonkás kiflik hadát, egy kakaós kuglófot és linzercsillagokat. Bevittük Amore munkahelyére, ahol a beosztottjai még aznap dolgoztak. Volt evés-ivás, nagyon örültek, hogy nem vásárolt dolgokat vittünk, hanem én magam csináltam.
Ilyen karácsonyom még sosem volt: estére nem is voltunk éhesek, nem főztem és nem ettünk semmit. Kiccsajtól kaptam egy aranyos Bak-figurát, meg gyertyákat, amiket ő maga mártott. Amorétól pedig megkaptam a kiszemelt Swarovski karláncot. Én neki készítettem naptárat a fotóinkból, mint tavaly is, meg egy "Döntéshozó kockát", amit eredetileg egy internetes boltban láttam. Mivel Amore Ikrek-jegyű, halmozottan döntésképtelen és ez a kocka majd segít...az oldalain ilyenek vannak: "igen" "nem" "soha" "hallgass a feleségedre" "tedd fel a kérdést 1 hónap múlva újra"...
26-án jött hozzánk vendégségbe Amore családja: anyja, nagymamája, nagybátyja, oldalbordával, stb. 8-an voltunk. A szépen terített asztal is kék-ezüstben csillogott, akár a karácsonyfa. Nekem a legfontosabb az volt, hogy a Nagymama örüljön, jól érezze magát és ez sikerült is, azóta is többször hálálkodott, amiért teljesítettem az álmát: hogy a család mégegyszer összejöjjön, mielőtt ő meghal.
Közben meg voltunk moziban: Australia és Madagaszkár 2.
Tesóm visszaköltözött anyuékhoz, azóta ott a laptop és tudok anyuval is skype-on beszélni.
Ma jön postán még egy Swarovski, a szülinapomra. Ezt még sikerült nagy ácsingózó szemekkel kicsikarnom a drága férjemből, de mondta, hogy akkor egy darabig ki ne nyissam a szám ajándék ügyben...
Ma megyünk szülői fogadóórára, süti készen lett, egyébként meg vagyok fázva.
Februárban megint repülünk Kiccsajjal Anyuékhoz.
Mostanában fellendült a cset-skype-email forgalom némiképp.
Hát ennyi.