Amore kapott egy búcsúajándékot kb. két hete az egyik volt beosztottjától. A pasi különleges ismertető jele, hogy mélyen vallásos, naponta egyszer-többször is megszakította a munkát imádság miatt és 10 gyermeke van. (jelen idő szerint)
A búcsúajándék egy könyv, ő az:

Most kerestem csak rá a neten, mit írnak róla. (én Menedékház helyett szívesebben hívom A kunyhónak, mint ahogyan másutt olvashattam is ezt a magyar címet)

"Az Istennel folytatott beszélgetések több, mint egy éve vezetik a sikerkönyvek listáját New Yorkban. William Paul Young Menedékház – egy hétvége Istennel című regénye egy apáról szól, akinek a legkisebb lányát megöli egy sorozatgyilkos. A rendőrség az utolsó nyomokat egy menedékházban találja. Mack, a regénybeli apa ebbe a házba kap titokzatos meghívást, ahol találkozik Istennel, Jézussal és a Szentlélekkel.
William Paul Young könyvét húsz kiadó elutasította, de mikor végül kiadták mégis óriási siker lett. "

Bár az én lányomat nem ölte meg egy sorozatgyilkos, sem semmi hasonló -igazi- tragédia nem ért, hál'istennek....de azt hiszem, számos kérdésem van nekem is, amikre választ várok-remélek. Paradox, hogy a hitről szól a könyv, mégsem hiszem, hogy megkapom a válaszokat.
Szerintem csak az igazi hívők hallják meg a válaszokat, Isten válaszait, mert hallani akarják.
De tetszik az is, hogy "Akiben Isten hisz, mindegy, hogy hisz-e Istenben." (Fodor Ákos)

Megnyílt Írország első IKEA áruháza Dublinban -adta hírül a Part Hírügynökség ;-)
Voltunk Kiccsaj nélkül, de őmiatta az iskolaszilológusnál. Nektek mondjuk nem érdekes, de nekem lehet, hogy megér egy külön bejegyzést.
Mint ahogy az is, hogy pesti "álomtemplom" (=Szilágyi Dezső téri református templom, az a szép vöröstéglás a Batthyany tértől nem messze, a Duna-parton) kilőve. Nem tágítanak a kötelező jegyesoktatástól, ráadásul Agárdon, egy egész hétvége pl. az utolsó etap, fejenként 35ezerért. Oké, hogy nem az utcáról fogok beesni Isten színe elé esküdözni, mondjuk útban a vegyesbolt felé, de azért én ezt a másik végletet túlzásnak tartom.
Marad egyelőre a második favorit: a -nagyon szép nevük van- budapesti németajkú református egyházközség. Sokkal rugalmasabbak, és akkor igen. Ott legalább alapból tudnak németül is esketni, nem csak tolmács segítségével, plusz 30ezerért. (még mielőtt valaki kommentben a pofámba mászik: tudom, hogy nem kötelességük németül is tudni egy magyarországi magyar templomban, nem is várom el, a tény itt csak infóként szerepel!) Érdekes véletlen, hogy a honlapon látható: augusztus 2-án épp egy svájci kórus lépett ott fel.
Megérkezett Oui második kislánya. Róla mindig az jut eszembe, hogy annyira igazi Anya-nő. Gondolom: magában most örül ennek és helyesel, kifelé viszont elvitatná. Oui olyan, hogy a kisrutin-nagyrutintól nem is veszi néha észre, milyen erős és mennyire széppé teszik őt és a küzdelmes mindennapjait a nehézségek. De ha elfárad, másnap akkor is újra kezdi. A gyerekekért, az Anyaságért.
Ma meg elhoztuk Amore motorját. A Nissan Note után ez a második jármű, amit együtt veszünk és együtt hoztuk el a kereskedőtől. Így néz ki. Honda 125CBF.

Szóval holnaptól végre enyém igaziból az autóm.
Kiccsajt ma elküldtem "tesztvezetésre", azaz adtam neki pár forintot, hogy hozzon egy kenyeret. Hozott is. Csak aztán bement még egy másik boltba, és vett nekünk ajándékba egy doboz kólás gumicukrot.
Igen, szeretem.
De akkor se menjen csavarogni. Még ha most nem is csórt el semmit (bár ki tudja?), akkor is tudtam, hogy nem lesz sima ügy, tudtam, hogy -még- valami mást fog tenni, mint amit mondanak neki. Hát így nehéz megalapozni a bizalmat, pedig én rajta vagyok, nem mondhatja senki, hogy nem. Adok neki esélyeket, de sorra elpuskázza őket.
Tiszta apja ez a gyerek. Ha van nála pénz, égeti a zsebét.
Ja, Amore múlt szombaton dolgozott, költöztetik a nagy raktár-bázist; ezen a héten szombaton is. Megint enyém a főnyeremény: a gyerek egész szombatra, főműsoridőben, monopólium. Múlt vasárnap megint berágtam a férjemre: reggel megkérdezi, hogy hová lenne kedvem menni, aztán húzza az időt, míg végül kijelenti, hogy ő inkább rápihen a szombati melóra, így kettesben mentem Kiccsajjal a strandra. Látván, hogy milyen durcásan vagdosom a strandlepedőket a válltáskába, kérdezte, hogy most mérges vagyok-e?
"Nem azért mentem férjhez, hogy az egész életemet egy tízévessel töltsem."
FKV.
Mondjuk a strand az jó dolog.
Ő meg folyjon szllt a kanapén, a távirányítóval együtt.
Vagy külön.