2009. augusztus 24. 09:07 - szőkekék

augusztus 20 helyett

20-án este a számítógépen néztem a tüzijátékot és persze bőgtem egy sort. Mindenért és mindenkiért, akit-amit otthagytam. Aztán tovább szurkoltunk Blanka Vlasicnak Berlinben. Hát nehogymár az az agresszív német punk nyerjen.
Szombaton Amore megint dolgozott, én Kiccsajjal kettesben autókáztam, shoppingoltunk a faluban. Lett nászajándék jövő szombatra, egy kis kompakt Panasonic Lumix kamera Amorénak a gyárba, meg friss, tűzforró kenyér.
Tegnap meg két faluval odébb repülősnap volt, délután 1-kor kezdődött a program, fél hatig az égre függesztettük a szemünket. Az elmaradt pesti repülősó helyett...klassz volt. Volt egy magyar felségjelű gép is, egy duplafedeles Antonov AN-2. A régi gépek olyan eszméletlen lassan szállnak: az ember néha úgy érzi, egyhelyben állnak vagy megoldást keres hajdani fizika-ismereteiben, hogy hogy a csudába bírnak egyátalán felemelkedni-fennmaradni.
Az igazi csemegét a végére tartogatták: Dijonból indultak (a viamichelin.com szerint autóval ez 3 óra, 300 km; légvonalban mondjuk legyen 200...) 20 perc alatt értek fölénk. 7 csudaszép Aero L-39 Albatros, az úgynevezett Breitling Jet Team (2004 óta viselik ezt a nevet, amióta a Breitling a szponzor, de a formáció 1982 óta létezik). Most mit mondjak...ez egy férfias játék, fém, turbó, erő, kerozin-szag...én mégis kicsit megkönnyeztem.
Hogy mit? Hát azt nem tudnám megmondani.
Azt a belemagyarázott együtt rezdülést, egymásra figyelést, feltétlen bizalmat, alázatot, tehetséget és teljesítményt, és hogy mindezt egy jó és szép célra fordítják...amit nem lehet abba a 18 percbe belesűríteni. Sokkal több annál.

Továbbiakban: vasárnap este kalapács alá került Kiccsaj régi gyerekülése, elkelt 80,-frankért. Kell neki keresnem lovasiskolát, meg időpontot a fodrászhoz.
Ha lehet ilyenről egyátalán szó: még a szokásosnál is rondább vagyok, mivel az orromat lekapta a nap.
Egyébként a Régimódi történetet nézem (mtv online video-tár), már az 5. résznél tartok. Szerintem iszonyú választás volt a fiatal Mari (Gubás Gabi) után a felnőtt Mari szerepét Egri Katira bízni. Akinek a szereposztás szerint Eperjes az apja...hát, mintha a reménytelen szeretője vagy megcsalt férje lenne...mármint életkor szerint.
Pénteken délután kértem az interneten egy most épülő házsorról-lakásról brossórát, szombaton már itt is volt postán - néha ettől elkezdek félni. Néha ez a gyorsaság olyan erőszakosnak tűnik. Egyik választás, hogy jövő áprilisban költöznénk, a másik, hogy kb. 2 év múlva, amikor a következő fázis elkészül.
Amore mondjuk olyan, mint amit Grissom beszólt Catherinnek múlt héten:
Catherine: - Így él egy sikeres bróker? Hát hogy lehet így élni?
Grissom: - Van szoba, kanapé meg tévé, meg hűtő. Mi hiányzik még...?
Valahogy így...ez megvan itt is. De az új lakás meg szép, új szaga van, közelebb van a Mindenhez és talán mivel kicsit drágább, talán a lakbérszínvonal szelektál. Talán.
Egyébként körülnéztem a környéken kiadó lakások közt, a régi építésűek sem olcsóbbak.

komment
2009. augusztus 20. 13:37 - szőkekék

itt is...

...kurva meleg van.
Az olyan főétkek, mint a római tálban sült rozmaringos csirke vagy a pizza, szóba sem jöhetnek, nálunk is 35 fok van. Jó, idebent "csak" 27, de a sütő akkor is kilőve.
Kiccsaj tegnap: szórtam a krumplipürére egy kis frissen vágott snidlinget meg szépre hajtottam a szalvétát, erre megszólal: "tisztára olyan, mintha étteremben lennénk! Én is étteremben akarok főzni..." Kedvenc filmje mostanában az, ahol Catherine Zeta-Jones főszakácsot játszik. Mondjuk nem tőlem fog megtanulni főzni, ez is biztos...
Keresem ezerrel a keresztlevelemet, minden más a kezembe akad a nagyonnagy kék-fehér kockás, fedeles kartondobozból (ágy alól kihúzva): NJ versei, Milan levelei a '90-es évekből, ajándék gyertyatartó a Quellétől, szintén a '90-es évekből, és fényképek meg szülinapi-karácsonyi üdvözlő kártyák Keresztanyámtól. Az utolsók, a halála előttről. Ebédet kéne adni a gyereknek, de csak a sós könnyek gördülnek.

komment
süti beállítások módosítása