Jajmivolt.

Csütörtökön voltam egyedül énkisautómmal bevásárolni. Mégjó, hogy Amore a bevásárlótól 5 percre dolgozik, be lehet ugrani hozzá pénzért. Olyan volt, mint sose. Felspannolt, rajongó, örült láttomnak, mint majom a farkának, beszélt volna még, mutogatott volna még, de mennem kellett. A bazárba. A legfontosabb szerzemény egy eredeti Bodum fagylaltoskanál. Bár este Amore megint szőkenőnek nézett: hogy fagyit azt mér nem vettem hozzá.
Pénteken egész délelőtt mosás, délután fodrászhoz vittem a Kiccsajt.
Szombaton esküvő. Autó étterem előtt leparkol, elbuszoz-villamosoz a templomhoz, szépenül és figyel. Énekel. Leül. Feláll. Énekel. Leül.
Aztán a templom előtt sültkolbászt eszik, borral töltekezik. Sörrel töltekezik. Meg sültkolbászt eszik.
Aztán különvillamosra száll, körbevillamosoz egész Zürich széprészén, koccint, kétszer, hatig. Leszáll az étteremnél, bevonul. Szépenül és figyel. Villáz, kanalaz, villáz, koccint, villáz, halkésez. Kenyértörésig. Sirályok vijjognak.
A naplementétől fázik, bevonul, szépenül, kanalaz, poharaz.
Elköszön, snitt, alszik.