Folytatódik a Kiccsaj+Anyja teleregény.

mint ismeretes, november 3-i születésnapjára kapott Kiccsaj egy -szerintem és a szememben felzaklató- levelet az anyjától. Bár nem szóltam semmit, hogy mit hogy illene, Kiccsaj meglépte, amire gondoltam: írt az anyjának választ. Mivel nem szeretnénk deklaráltan az anyja ellen nevelni, természetesen el lesz küldve a levél.
ennyi a kerettörténet és most jönnek a más dolgok.
Hogy például mindezt elmeséltem anyának a telefonba a hétvégén és rögtön az első reakciója az volt, hogy olvassam el a levelet.
Miért, Anya?
Azért, hogy megtudd a gondolatait.
Nade, én úgy szeretném megtudni, hogy elmondja nekem, őszintén. Én ezt próbálom és erre alapozok.
Vagy mégis elolvassam?
Megmondom őszintén, furdal a kíváncsiság.
Most akkor ezennel megértettem és átéreztem, hogy miért olvasta el anyám a leveleimet meg a naplóimat? Én is olyanná váltam, mint akit akkor ezért énmagam megvetettem?
gyerekből felnőtté válni annyit tesz, hogy egyszerűen átkerülsz a fegyelmező meg nevelő mondatok, sakk-lépések ellenkező oldalára?