pénteken mostam, végre hajat festettem, őrült kapkodás, épp hogy elkészültem fél ötre, mire Amore beparkolt a ház elé Anyósékkal. 3-kor még a fejemen volt a festék és álmos voltam... IKEA, vettünk a Kiccsajnak ilyet:
most számoltam utána: még a legkedvezőtlenebb frank árfolyammal (1 CHF=184 Ft) is számolva itt 23.700,-Ft-ba kerül, míg a pesti IKEÁ-ban 27.900,-Ft. Nem értem... Magyarország ennyivel messzebb van Svédországtól? (Kínához, Tajvanhoz) viszont közelebb van...
Na mindegy.
vettünk még lámpát is a gyerekszobába, amit fasz tudja, miért, de még aznap este, fél 12-kor muszáj volt felszerelnie...Hulla fáradt és morcos voltam, és akkor "ide világítsál a zseblámpával...!" (Szerencséje, hogy mindig is imádtam világítani zseblámpával.)
Arról nem beszélve, hogy megkérdezi, hogy hol vágja el a kábelt, mutatom. Kisebbre vágja, aztán a vezeték lecsupaszításánál elbassza...és még rövidebbre kellett venni, szóval, alig maradt zsinór, amin lóg a mennyezetről...Bezzeg az én két lámpámat, ami szintén IKEA és már egy éve a pincében rohad, azt még ráérünk felszerelni.
szombaton felhoztam a rakat száradt ruhát, elpakoltam és gyakorlatilag egész nap a gyerekszobát szortíroztuk. Azt a mennyiségű szart...Anyám segíts!...Előttem ez ismeretlen volt eddig, lévén: két babám volt összesen, azokkal se játszottam, Kiccsaj találta meg őket, Anya segítségével valamelyik ágyneműtartóban, és még tök újak...Expeditet összeszerelte Amore és kb. 4 körül rend lett a szobában. Mentünk őszi családi sétára, benzinkútig meg vissza, kb. 5 km. Mivel itt is minden egyéb bolt zárva volt Halottak napja miatt. Vettünk ezt-azt és csaptunk egy lakomát.
csütörtök kimaradt: Kiccsaj itthon maradt és kettesben mentünk vásárolni. Mégiscsak megvettük a digitális fényképezőgépet a születésnapjára. Picit többet tud, mint a miénk, mégis olcsóbb volt és játékabbnak néz ki... (mi metál rózsaszínt vettünk)
vasárnap későn keltünk, aztán kb. 1 órakor útnak indultunk. Kiccsajt leadtuk Anyósnál, aztán mentünk Anyós bátyjához, aki meghívott bennünket sütire, kávéra és amúgy onnan haza kellett vinni Amore nagymamáját. Aki egyébként már hetek, ha nem hónapok óta szervezkedik, hogy végre megint összehozza Amorét ezel a nagybátyjával. Hát most sikerült. Semmi különös oka nincsen, csak a nagymamának fontos a családi összetartás, ez a fia meg agglegény (barátnővel) és momentán munkanélküli.
Később hazavittük a nagyit ugye Baselbe és mentünk a vásárba (Basler Messe) kicsit nézelődni, aztán a Blue Man Show-ra. Hazafelé felvettük Kiccsajt Anyóséknál és irány haza.
tegnap, hétfőn meg...reggel elmentem a boltba, vettem sütiket, amit bevittem az iskolába, hogy a szülinap alkalmából az osztályban megegyék. Már majdnem itthon voltam újra, mikor belémnyilallt, hogy vajon hol a kulcsom? Na, gondoltam: elvesztettem. A kurva kabát zsebéből biztos kiesett. Pont ma, amikor semmi percem keresgélni. A házba a gondnoknőnk engedett be, aki elsápadt velem együtt, mivel náluk nincsen pótkulcs. Mielőtt felhívtam volna Amorét, feljöttem a lakáshoz és a kurva kulcs it fityegett a zárban...Erről is a Kiccsaj tehet. Mert valamit babráltam a hátán az iskolatáskájában és ahhoz két kéz kellett és elfelejtettem kivenni a kulcsot a zárból. Még csak az kellett volna, hogy Amore megtudja...már az is épp elég, hogy a múltkor kiderült, elfelejtettem bezárni a pincét és két napig bárki benyithatott volna...ott van két lőfegyvere is...Ezt megúsztam, nekiálltam takarítani, mint a motolla. 11-kor jött a festő, természetesen azt mondta, mint mindegyik. Az előző csak kijavítgatta, azért pereg le a fürdőben a mennyezet...
vettem kész levelestésztát még reggel és délután csináltam hagymás-sonkás kifliket. Persze, ezt így már nehéz elrontani, de komolyan mennyei lett, két pillanat alatt elfogyott két nagy halom, kb. 24 db. Meg volt feketeerdő torta. Meg hullaszag...Anyóséktól. Egyszerűen herótom van...egy 500 darabos Ravensburger puzzlét kapott tölük a 10. születésnapjára, meg egy 300 forintos adventi naptárt. Amore még nem volt itthon, mire az anyjáék ideértek: életem leghosszabb 20 perce volt...
a sonkás kiflitől nagyon meglepődött, nem győzött dícsérni...Hogy mindig túlszárnyalom magam, és meg tudom lepni és tök boldog, hogy én vagyok a felesége. (tényleg a gyomrán át vezet az út...de hová is...?) Kiccsaj anyja nem jelentkezett. Ennek szívből örülök.
lehet, hogy jobb a békesség-alapon inkább hagyjuk a csudába a névváltoztatást. Addig jó, míg semmi dolgunk a gyerek anyjával. Nem szeretnénk valami darázsfészekbe nyúlni azáltal, hogy a névváltoztatáshoz a beleegyezését kérjük.
