A Föld napja.

szerintem ez elég hülyeség. Mint az öszes többi ilyen bigyó-napja.
Ha valaki valamiért tenni akar, meg figyelemfelhívni, meg valami fontos, akkoraz nem lehet csak az év egyetlen egy napján fontos. Hanem akkor azt vegyük már kicsit komolyabban.
Mert a Föld vagy a Víz vagy a Gáz vagy a Tyúkszem napja az olyan, mintha azt sugallaná: elég egy évben egyszer megelékezni és fejet hajtani az Anyatermészet eme (vagy ama) kincse előtt - és szevasz, másnap...ja, a másnap az már nem a Víz napja, kezitcsókolom.

Nade.
inkább arról, hogy itt nem és nem akar széptavasz lenni, nem, itt csúnya tavasz van, szakad az eső, nagycsomóban, múlt hétvégén még 600 méteren hó esett, az autópályáról láttuk. Tudom, hogy utálni fogom, ha bazi meleg lesz, de most egyelőre jéghideg végtagokkal...nagyon várom.
tegnap leráztam magamról a Bak-csillagport és kikapcsoltam mindent és inkább fagyit ettem. Szunyókálásból megébredve Drágám első kérdése az volt, hogy mi van a képeslapokkal és természetesen meglapogatta a vállam, csókot adott és azzal vigasztalt, hogy majd akkor levágjuk a lapok szélét.
Ugye megmondtam.
Ikrek.
tegnap még a nyomtató mögött kuksolva, bámultam ki a kurva esőáztatta jelenembe és arra gondoltam: a jövőben, valamikor, mondjuk 10 év múlva szerettem volna olyan szépen emlékezni erre a napra...hogy milyen szép volt az a nap, meg az a délután, mikor saját kezűleg készítettem a szép esküvői meghívóinkat, magyaroknak magyarul, többieknek németül és láttam magam előtt anyát, hogy tudom, könnyezni fog, főleg, hogy a már nem létező, nem lélegző mamám szülinapján lesz...és amiért úgy kezdtem a meghívást, hogy "Ez a nap is eljött..."
Igen, anya, eljön az a nap és ott leszünk. Nem, én sem hittem volna, mint ahogy Te sem. És mégis.
Szóval, ma, jegelt idegekkel return to the big project...és tényleg. Ma nem volt csík, ma nem volt semmi. Csak szép Vivaldi betűtípus, cirkalmas hurkok között kanyarogva, az időpont és a helyszín.
Hogy mi fog történni kb. 2,5 hónap múlva.