meg big city life

Annyi mindent kaptam, hogy már én szégyeltem magam miatta.
Voltunk vásárolni Baselben és hát igen. Volt, amikor Pesten ennyi volt az egész havi fizetésem, mint amennyit ma csak rám költött. Még én próbáltam lebeszélni néha.



Ő például egy Swarovski szett . Mindig is odavolt ő is a Sw. kristályokért, már hónapok óta tervezgetjük-tologatjuk, hogy ellátogatunk a Swarovski-fellegvárba, Wattensbe, de ahhoz kocsival kéne mennünk megint Magyarországra és útba ejteni, erre most viszont egy darabig nem lesz példa.
(A repülőn is Swarovskit nézett ki nekem a duty-free katalógusból, de én találtam ugye egy szebbet és olcsóbbat, ráadásul 3 pici gyémánt van benne.)
Pár napja már említettem Kedvesemnek, hogy ilyet szeretnék, azt mondta, megrendelhetem a neten. Erre Baselben szinte az első sarkon szembe jött velünk a márkabolt :-) És megkaptam.
A hosszú fürtöt le lehet emelni az egész fülbevalóról, így decensebb variációban is lehet viselni, csupán egy nagyobb követ.

Aztán kaptam még őt:



Még két álomszép fehérneműt.
Aztán persze kis híján összevesztünk.
Én megértem, hogy az ember szíve fáj, hogy ki "kell" adni egy öltönyért mondjuk 60ezer forintot, vagy még többet, mindössze egy-két alkalomért, meg előre libabőrös lesz az ember fia, ha arra gondol, hogy júniusban az esküvőn milyen picsa meleg lesz...úgyhogy magamban dúlva-fúlva, de higgadtan azt mondtam: vegyünk egy szép rövidujjú fehéringet és egy szép nyakkendőt (sőt, az van nekem...sic!) és jól van, nem kényszerítem én öltönybe.
Kéretlenül segítségemre sietett jövendőbeli anyósom és megmutogatta az esküvői albumukat és ő mondta ki, hogy öltönyben illik házasodni.
Köszi.
De én a boltban azért megkaptam, hogy szerintem is "az a lényeg az esküvőben, hogy minél drágább legyen, ugye?", meg hogy az én ízlésem így megy úgy, meg hogy mindig olyat akarok, ami nincs és hogy nem támogatom őt, nem segítek...
Persze, mert nem engedi.
Ha valamit mond az ember, tuti, hogy az ellenkezőt csinálja (szóval, ezt fel lehet használni...) plusz én sem szeretném, ha olyan ruhát szánna nekem, ami nekem nem passzol. Így hát szeretném, ha ő magának választana olyat, amiben azon a napon jól fogja magát érezni.
Meg eleve szar dolog úgy igényekkel előállni, hogy tudom: minden fillérért neki kell megdolgoznia.
Ha drágát, márkásat találok jónak, az tól drága, ha olcsóbbat, akkor meg az a baj, hogy "olcsó" holmit akarok ráadatni.

Azt meg még mondjuk ennyire se nem tudom, hogy hogyan fogok én ruhát venni, anélkül, hogy ő meglátná.
Vagy...csak fülbevalóban meg nyakláncban leszek.
Ja, meg a fehérneműben, mert már az is megvan...

P.S.: tegnap újabb szuperpontokért (vagyis ingyen) megrendeltem egy digitális, fülben mérő hőmérőt és nem szuperpontokért, hanem nagyonis valódi, nagyhalom svájci frankért végre lefoglaltuk a nyaralást. Nem kotdazűr, hanem toszkána. Meg útközben majd a maranellói Ferrari-mennyország.