Bejegyzés helyett.

A tripla erkélyajtó teljes széltében nyár van.
A hegyek között az a jó, hogy teljesen kiszámíthatatlan az időjárás: néha megrekednek a felhők az ember feje felett, azt hinnénk, itt a Végső Ítélet napja, die Welt geht runter, meg Dies irrae dies illa, de a Napsugár mindig talál egy "rést a pajzson", mint most is.
Tegnap megint elkeseredtem, főleg estére, megint kérdeztük magamtól, hogy ezt és így akarom-e...? Ám mára vakít a nap, melegít, és meglehet, hogy elvakít, s megint nem látom a ragyogástól az égen csüngő felhőket...de ma megtaláltam és le is írtam levélben valakinek a választ: mindenképpen Vele akarom, csak nem egészen így...

Nem akarok átmenni a depresszió túloldalára.

Ma két copfban vagyok.

3 órával később megérkezett postán a hivataltól a levél, hogy tényleg akarunk házasodni és akkor menjünk be ide és ide a papírjainkkal. Ez gyorsan ment.