De nem az afrikaiaktól.
Drágám egyik legjobb és kedvenc beosztottja Togoból érkezett, nagyon szimpatikus és okos, már többször is találkoztam vele.
Megnéztem a Wikipediaban, mit ír az országról.
Az első világháborúig német, később francia gyarmat volt.
Egy kis táblázatban néhány számadatot említ a lexikon...
Mint pl.: Népesség: 5.701.579 fő (a CIA 2007-es adatai szerint).
A CIA adatai szerint.
Egy repülőút első, hanyag keresésre Budapestről 17 óra 50 percbe és nagyjából 900ezer forintba kerülne.
Mondjuk, a szállásunk meg lenne oldva, meg mehetnénk szafarira, de...ki kell várni egy akciós jegyet.
Kicsit elcsendesedett a Mikulás-projekt a kiccsajnál, viszont most egyre többet rajzolunk anyának, karácsonyra. Mármint az én anyumnak.
Ma beszéltem vele, elég kétségbeejtő.
Néha az az érzésem, hogy önző vagyok, mert csak úgy otthagytam csapot-papot...mindent és mindenkit.
Lehet, hogy csomóan most az gondolják, hogy "na, ennek is csak addig voltam jó...míg itt volt, míg nem volt Tell Vilmos a Rüttliről..." most meg, hogy már nem sírom szét az agyam, mármegfeledkeztem róluk.
Pedig nem igaz.
Nagyon tudok szenvedni néha, hogy ott kellett hagyni mindenkit, nem lehet már nyafogni, nem találkozgatunk, nem kávézgatunk, nem beszéljük ki a pasikat...
Ma az eurosporton Magyarország-Románia női kézilabdát néztünk, Franciaországból. Mi nyertünk, 35:31-re.
Sírtam rajta. Boldogságból.
