Fényévek.

Ennyire kerültünk egymástól, ilyen messzire repített az a repüla-repülő.
vasárnap a reptéren még egyszer eljátszotta velem a baseli be-check-in, hogy nem találnak. (pedig ott álltam a pultnál) nagy nehezen mégis. utána még egy mondat erejéig sikerült összekapni, mielőtt végleg eltűntem volna az útlevél vizsgáló üvegajtaja mögött. ezért a vámmentes boltban rögtön vettem magamnak a kapott zsebpénzből egy halványrózsaszín táskát. Ilyet, mint itt a betű.
itthon anyám önmaga árnyéka.

hétfőn bementem dolgozni, nagy öröm. a szomszédunk azt mondja:
"- anyád mindig úgy kivirul, ha a tesód jön haza."
köszi, ezt én is észrevettem...
teltek a napok, voltam itt is, ott is, ezzel, azzal, személyesen is megnéztem és kiábrándultam egy csomó gyűrűből.
dráma tagozat.
tegnap is belopóztam az e-mailjei közé, és totál kibuktam. bevallottam neki, hogy mióta olvasom a levelezését és hogy vagy az ottani cuccommal együtt jöjjön, vagy inkább ne is jöjjön. két órán át sírtam-kiabáltam vele a telefonban.
persze, mindent meg lehet magyarázni.
legalábbis azt gondolja.
és hogy én mit gondolok?
hogy válságmenedzsmentből simán megbuknék a főiskolán.