Mindjárt mondom...nem tízforintos...

Írhattam volna, hogy "A nap kérdése", de azt mindenki félreértené és válaszolni akarna rá.
Mint kvízjáték Rózsa Gyurival, pedig nem.

Valahol ott tartok, hogy...leroskadtam írni és most ráéreztem, hogy fáradt vagyok.
Sok volt ez a hét.
szombaton-vasárnap (múlt hét) még én is beteg voltam, vasárnap éjjel -ugye- nem aludtunk semmit, hétfőn így csináltam a napot, meg a szívelszorulással, hogy vajon mit múvelt egész éjjel a neten...
aztán -ugye- úgy volt, hogy a múlt heti, elmaradt péntek helyett ezen a kedden moshatunk, de nem.
hétfő este ugye jött a gondnoknő és este, hulla fáradtan, mikor már azt sem tudtam, mikor aludtam utoljára, háromszor kapcsoltam be a mosógépet és teregettem ki. Mindezt -ugye- úgy, hogy hajnalban (kialvatlanul)* vártam őt a fekete csipkés göncben, aztán hétfőn délelőtt is és délután is egymásra kattantunk (katt-katt-katt-kattkattkattaktkaktkaktkkaaaaaaaaaaaaaaaa...katttttttt)
Zombi voltam...

* Bónuszként hétfő éjjelente még bejátszik az ALIAS a Pro7-en, fél egykor.

kedden le kellett szedni, összehajtogatni a mázsa ruhát.
szerdán már utáltam a lakást, mert nem volt időm-erőm takarítani az elmúlt napokban és mostanra hát igen. Na jó, este kitakarítottam a wc-t, fürdőt, port töröltem a szobákban.
A menzesz körüli napok melankóliáját nálam mindig a szó szoros értelmében megújulás, újjászületés, valami biológiai tavasz követi, mert ilyenkor jön rám mindig a rendezkedhetnék.
Összecsereberélem a gyertyákat, gyertatartókat, vázákat, rendet vágok a wc papír gurigák között, képkeretet pácolok, aztán falra szögelek, új ágyneműhuzatot húzok, ilyenkor kerülnek sorra a mostoha sorsú díszpárnák is, amiket az ember gyömöszöl, használ, hogy minél kényelmesebben terpeszkedhessen, dőlhessen jobbra-balra a kedvenc a Jó barátok-Fókusz-Győzike Show média-stratégiai Bermuda-háromszögében, ahol az értelem elvész...szóval, díszpárnának lenni csak a boltban jó. Mihelyst megvásárolják őket, nekik végképp befellegzett. Na...mindenhová jutott a potpurriból, "Gazdálkodj okosan!" jeligére..., szétteregettem a mini-hifim hangszóróit (végre), és méltó helyre került a nemrégiben vett Enzo Ferrari is.
A fatehenek pedig eltűntek a süllyesztőben.
Egy szép süllyesztőben, ami ránézésre olyan, mint a kalózok álma: kincsesláda.
Nagyon olyan. Nagyon szép. Olyan szép.
Most ott dőlnek egymásnak a fatehenek benne.
csütörtökön végre volt takarítás 2.0
Aztán gyorsan hajat mostam, és este még szülői értekezletre mentünk. Ha még lesz erőm, mesélek.
igen, ha lesz erőm...most negyed tíz van, nemrég lett kész a fincsi húsleves, holnapra.
Ahhoz képest, hogy a hozzávalók ötödét itt nem lehet kapni...isteni lett.
Leginkább drágámnak, mert már több, mint egy hete gyengíti őt a megfázás vagy vmi egyéb nyavaja és az erő legyen vele...
Még le kell hűteni, hogy el tudjam tenni, kiccsaj ma megint kiborított, de lényeg: reggel volt időm hajat vasalni, úgyhogy iszonyú szép vagyok.

Messziről.

Majd még jövök.


Jah, mindezeket úgy, hogy mindennap reggel én keltem a gyereket és én főzök. Na jó, ezen a héten egyszer nem én főztem, Drágám lázas beteg, így kicsit körülötte is ugráltam, bevásárlás.
pénteken, azaz ma: nem fogod kitalálni...mosás nap van! Gyereket keltem, elmegy, bekapcsolom az első adagot, felmegyek, kávé, internet, összeszedem magam, kitalálom a mélyhűtőből, mit olvasszak fel...lemegyek, kiteregetek, fel a lakásba, megcsinálom a köretet, még egy kávé, bevásárló listát írok, meg olyan listákat, hogy mit kell vinnem innen Pestre, Pestről ide, mit kell vegyek itt ajándéknak oda, mit kell vennem ott, ami ott olcsóbb...mit kell még itt elintézzek...kiteregetek, még egy adag, megfőzök.
Internet, Skype...
Gyerek megjön, eszünk, elrámolok, visszamegy a délutáni tanításra, kiteregetek, még egy adag...
Megírok két levelet.
Felpakolom a két tucat műanyag flakont, fogom a slusszkulcsot, pénzt, lemegyek, kiteregetek, utoljára...
Bevásárolok, mindenre gondolok, cicakaját is veszek, tök egyedül jutott eszembe...csak épp zsebkendőt felejtek el, holott vészesen fogynak a tartalékaink, mondhatni, már világít a kis jelzőlámpa...

És most jut eszembe, hogy elfelejtettem a kérdést írni, de valójában épp idepasszol...
Hazajöttem megpakolva és amint belépek, azt kérdezi az én Szerelmem:

-Drágám, buta kérdés, de...októberben, ha Pestre mész, készpénzt adjak neked az útra, vagy elviszed a VISa kártyámat...?