Polcon, még mindig néhány dobozból ki, polcra be. Szekrényben.
Fejben. Szivben. Ágyban.
Rendnek kell lenni.
Képek között.
Tegnap hajnalban együtt néztünk egy riportműsort Budapestről. És megint enyém a mosolya.
Csak nyomaszt, hogy nem találom az ént. Mert nincs időm, s alkalmam rá.
Legszívesebben átaludnám a napokat, és akkor lennék ébren, amikor senki sincs, de...azt nem lehet.
Csak úgy, a hagyomány kedvéért Kiscsaj tegnap és ma megint nem akart fürdeni. Tegnap mégis ment - később és nélkülem.
Ma nem, ruhástul feküdt le.
Mondtam, hogy nem én maradok büdös a játszótéren rohanás után, hanem ő.
És ha mégegyszer nem akar menni fürdeni, akkor ezentúl megtiltom neki.
Soha többé nem fürödhet és kész. Évekig.
És majd mindenki csúfolni fogja az osztályban, hogy milyen büdös.
"Hajnalok hideg hasához magát hiába húzta..."
