A beosztottjai meghívták ma estére Zürichbe egy olyan pasi koncertjére, mint Ramazotti. [Tiziano Ferro]
Küldött smst,hogy nem fog tudni beszélni a hangosság miatt, de mindjárt felhív, hogy halljam a zenét.

Svájc live.

Ma láttam a TravelChannelen filmet Svájcról. Miközben néztem a hegyeket, amikről már mesélt, a völgyekről, amilyenben ő is él, annyira hiányzott, hogy fájt. Megírtam neki, erre visszakérdezett: "és? hogy tetszik az új otthonod?"
Honvágyam volt. Innen oda.

11-én le fogok szállni a gépről és ott fognak várni rám. Ők ketten, az új családom, készen, meg az új életem.
Kitolom magam a tranzitból a fura bevásárlókocsin, tolóajtó nyílik-zárul.
És ha minden úgy lesz, ahogy jó, ahogy szép, sebezhetőbb leszek, mint valaha voltam. Lesz vesztenivalóm, nem is kevés. A Minden.
Sírni fogok, de nagyon. A boldogságtól. Érzem.

Mindig annyira rohan előre, mintakit űznek, ezért múltkor írtam neki, hogy már kinéztem a gyűrűmet és a fehér ruhát is, sicher ami sicher.
Nem szólt rá semmit. Mikor legközelebb beszéltünk, bevallottam, hogy csak vicc volt: csak szerettem volna, ha érzi, milyen, mikor a másik es so eilig hat.
Erre elcsodálkozott, hogy ez miért lenne vicc és nyugodtan nézelődjek a gyűrűk között. És még valami olyasmit is hozzáfűzött, hogy majd meglepődök, milyen gyors ebben a kérdésben.
Is.

Az már csak első pillantásra furcsa, hogy én itt, ő ott ül egyik kezében telefonnal, másik ölében ikea-katalógussal és egyeztetünk. Az ágy, amiért -alaptalanul, de- meg vagyok bolondulva, ott 28.000-ért van, nálunk 37.000-ért...és elmeséli, melyik asztal tetszik neki...ami véletlenül pontosan az, amelyik nekem is.