Tegnap megint KöcsögNagyArc Brájent és KisSzőkét néztem.
Summázom, hogy közérthető legyen: ők ketten nyitott kapcsolatban élnek jelen Filmidő szerint. Nincs az a segg, amit Brájen ne dugott volna már meg, vagy ne akarna megdugni. KisSzőke nehezen, de megtanult ezzel együtt élni és bár fülig szerelmes Brájenbe, gyűlöli is őt a nyitott kapcsolat miatt, ez természetes.
Egy hallgatólagos megegyezés a nyitott kapcsolat súlypontja: kefélni lehet bárkivel, de nem szeretünk bele másba.
KisSzőke meg elkövette ezt a hibát.
Szerintem fantasztikus, ahogyan ábrázolják és elér hozzánk a valóság: bármekkora kemény farkú fejű köcsög is a Nagyarc Brájen: van annyira érzékeny, hogy megérzi. Megérzi, hogy akivel most KisSzőke kavar, ez most valami más...valaki más...nem olyan névtelen, arctalan szopógépek, akik a Babylonban őt szokták kielégíteni, hanem egyetlen romantikus, Légbenrezgő Hegedűszó, aki most nagyon el fogja szeretni tőle KisSzőkét, ha hagyja.
Este van, Brájent látjuk, ahogy luxushálószobájában, ami a szerelem oltára, magasított, egyetlen hatalmas ágy, ahová lépcsők vezetnek fel, a beszűrődő kék-ezüst fényben ébren várja Kisszőke hazatértét. Mint a tékozló fiú hazatér című népmesében: Kisszőke lassan, megbánással teli mozdulatokkal, mint aki tudja, hogy vétett és ezért büntetés is kinéz, várja először is az ítéletet.
Ehhez odasétál az ágyhogy, mintegy Brájen elé járul, lassan vetkőzni kezd és bár még nadrágban áll, máris olyan lélekmeztelen, kiszolgáltatott, amilyen csak az az ember lehet, kinek sorsa már más kezében van.
Brájen félig eresztett szemhéja alól, teljesen mozdulatlanul, rideg arccal nézi ahogy vetkőzik a szőke fiú, akit szeret.
Nagy sokára meghozza döntését a metsző csendben: kegyet gyakorolva a takaró sarkáért nyúl és felemeli, szélesre tárja.
KisSzőke bebújik mellé, háttal.
Brájen pedig betakarja csalfa szerelmét.