JAJAJAJAJJJJ, 5 olvasóm van online és ma még nem írtam semmit!

Megvolt a kismegnyitó a fotókiállításon.

Kicsit belegondoltam...magamba.

Tulajdonképpen megértem, hogy szeret a Csillagszemű. Ügyes vagyok, okos vagyok.
Szerette, amikor énekeltem neki éjjel, holdfényben az autójában.
És amikor épp nem énekelek, akkor házi zsemlemorzsát gyártok.
Vagy szilvalekvárt cipelek haza és mérek ki kis üvegekbe.
Vagy a cekcuális segédeszközeimet keresem.
Vagy angol szavakat magolok. Vagy html-t babrálok. Vagy kiállításom nyílik.
Vagy megnyitom magam a csí előtt és jógalélegezni próbálok.
Vagy könyvet írok.
De legjobban vasalás közben tévézni szeretek.
Meg az ütvefúróval játszani.
Meg nyakkendőt kötni.
Meg...
Meg...

(ide írtam egy csomó mindent, hogy mostanában mi mindent csináltam és csinálok...de nyálszagú öntömjén lett belőle...kitöröltem. Szóval...még szerény is vagyok. :-) )

Csillagszemű azt írta, ma nem lesz jó az internet nála, úgyhogy más módon kellett a közelébe férkőznöm. Úgy örültem, hogy eszembe jutott: gyorsan csináltam egy fotót magamról, mert tudom, ezt nagyon szereti és a neten keresztül, a pannon mms stúdiójából ráküldtem a telefonjára. Szöveggel.
Olyan büszke tudok lenni magamra, amikor ilyeneket csinálok.

Ő is azt mondta, hogy büszke rám. Bár, ő a kiállítás miatt mondta. Édesédes.

Van ám szenzáció is, Kiscsikó. Az én kedves főnököm azt mondta, négyszemközt, hogy "Greta...ööö...mi lenne, ha azt mondanánk, hogy mostantól ez a fényképezőgép a tiéd? Ez úgyis egy ilyen...kalózgép..."

Jól van...mondjuk azt.