Aztán még az is van, hogy lesz egy kis fotókiállításom.

A munkahelyemen, a cég fennállása óta először kerül ilyenre sor és rögtön én leszek az első. A többiek majd utánam jönnek.
Ha egy üzlet beindul... Tudom, nem a Guggenheim Bilbaoban, de nem is baj, mert nem tudok spanyolul. Baszkul. Vagy legalábbis.

Mi van még...

Jaaaaj, kurvanagy cucc van, apuskáim.

Holnap kell mennem anyunak gyógyszert iratni és most ugrik majd a pszichodoki a vízbe...Kiderül végre, hogy tényleg anyám dokijával gyűrtem-e a lepedőt pár hónapja vagy sem és csak a nevük ugyanaz.
Nem, akkor még nem volt a dokija. (ezt a későn érkezők miatt...)

Az ajándék étterem-vacsorát sajnos már másodszorra voltam kénytelen lemondani. Asszem, most egy ideig nem tolom a képemet Toscanába.

Egyébként jól -tényleg jól- elaludtam reggel, laza egy teljes órát késtem munkából. Jutalmam egy tökjó esernyő lett. Meg Fazer típusú Liqueur-filled finomságosság, aminek egy baja van: hamar fogy.
És csak akkor lehet abbahagyni, amikor kényszerhelyzetbe kerülsz, azaz elfogy.
Mit is mondhatnék...mindenkinek ilyen főnököt kívánok.

Ötvenhatról nem nyilatkozom. Történt, ami történt.
Ti úgysem azért jártok ide olvasni, hogy napi politika.