Igen, talán már tényleg túlzás, hogy a saját kezemről is Ő jut eszembe...mikor bekrémezem, mintha miatta tenném, hogy megőrizzem ilyen szépnek és simának, amilyennek szereti...amilyennek szeretjük.

Az egyik keresési feltétel az lett volna, hogy szeresse a kezem, vegye észre és tetsszen neki.<P align=justify>Igen, talán már tényleg túlzás, hogy a saját kezemről is Ő jut eszembe...mikor bekrémezem, mintha miatta tenném, hogy megőrizzem ilyen szépnek és simának, amilyennek szereti...amilyennek szeretjük.</P>
<P align=justify>Az egyik keresési feltétel az lett volna, hogy szeresse a kezem, vegye észre és tetsszen neki... És ez is igen.</P>
<P align=justify>Levélben azt kaptam, hogy nem jön át a blogból, hogy most mi is van...<BR>Mit mondjak...?<BR>Nem baj.</P>
<P align=justify>Az van, hogy...olyan dolgokkal ajándékozzuk meg egymást, amiket már sem Ő, sem én nem is reméltünk. Apró csodákat tesz nekem, velem, értem...Meg ilyesmik.</P>
<P align=center><IMG src="http://files.blogter.hu/user_files/2094/youandme.jpg"></P>
<P align=justify>Tegnap például azt mesélte a telefonban, hogy "<EM>Jó érzés volt, hogy akkor is olyan nagy örömmel jöttél...vonatoztál el Kecskemétig, hogy találkozzunk, amikor még azt mondtad, hogy köztünk nem lesz soha semmi...</EM>"<BR>Igen, Édes, mindenkinek azt mondtam, hogy "nem tudom, mi ez, de jó nagyon", bár nem akarok tőled semmit és nem hiszem, hogy valaha is... Aztán most mégis.<BR>Na, már megint rólunk írtam...Be is fejezem.</P>