A jó és értékes emberek egyik típushibája, hogy korán halnak.
Megint elment valaki, miközben én azt gondoltam egész nap, több órán keresztül is akár, hogy csupán nézőpont kérdése: szarnak és kegyetlennek látom-e a világot, az életet vagy napsütéses-madárdalosnak.

A jó és értékes emberek egyik típushibája, hogy korán halnak. Miközben én a fenti képet készítettem tegnap...ez az Angyal már talán tudta, amit akkor én még nem...

Lassan már Pavlov kutyájára hasonlítok, csak a csengőszót nálam a "jól érzem magam"-feeling tölti be. Mihelyst ezt az állapotot diagnosztizálom magamon, tudom, hogy akkor most valami késdöfés érkezik.

Meg a lelkiismeret.
Hogy én se törődtem vele annyit, amennyi elég lett volna, csak néha. Több volt a válaszra váró levél, mint vigasztaló-érdeklődő-kommunikáló soraim.Hozzá.

Lehetett volna másképp.
Lehetett volna másképp?

U.i.: ha majd egyszer én elmegyek, ne kérdezze ezt magától senki.

azokért, akiknek mennie kell...