ARCátlanság, hogy a plakátkiállítás ennyire sz@r!
Még egyik évben sem láttam, de ennélk messze jobbat vártam. Meg többet.

Pénteken ott hagytam abba, hogy találkozom azzal a sráccal, akivel eddig még sose, pedig már mennyi mindent megírtunk egymásnak-egymásról...meg magunkról is.

A Hősök terénél várt praktikusan. Nem hittem el amikor írta, de TÉNYLEG két méter magas. (hegyi levegőt szív, az úgyis egészségesebb...) Azt sem hittem el, hogy......, pedig TÉNYLEG nem helyeske. :-( Az autója viszont meseszép kék
Végigtébláboltuk a plakátokat, magassarkúm gyakran belegyógyult a foghíjas macskakőbe (igyekeztem a két méterhez öltözködni, de így is csak gondolatnyival csökkent a leküzdhetetlen szintkülönbség).
Ilyenkor sose tudom, mit kéne csinálni: ha rögtön azt mondom, vigyen haza, akkor kurva bunkónak érzem magam, mert ilyen hamar és kegyetlenül lerázom, hát mégis mit képzelek, ki vagyok én? - a velszi hercegnő???
Ha viszont azt mondom, hogy "Jó, mehetünk pizzázni is akár..." - akkor újfent kurva bunkónak érzem magam, mert megkajáltatom magam és csak utána kérem, hogy vigyen haza végleg...
Régen volt erre egy viszonylag jól használható módszerem: behunytam a szemem és próbáltam elképzelni saját sorsom történéseit úgy, mintha a tévében, mondjuk egy hüje sorozatban látnám. Próbáltam kívülről nézni a szereplőket, a helyzetet, mit tennék a hősnő szerepében...milyen végkifejletnek "drukkolnék"?

Hát, ez MOST nem megy. Meg amúgy is egyre ritkábban...

Annyit viszont már megtanultam, hogy első randi után meg kell várni, míg a hím jelentkezik. Nem váratott soká: pár óra múlva már ott tolongtak az smsek tőle.

NNNaaa, ezt most hogy mondjam...? Mindegy, írom, ahogy eszembe jut: TÖK HÜLYE VAGYOK.
Ugyanis smsekben úúúgy felhúztuk egymást, mindenféle hardcore vonalvezetés mentén (hogy az övét hova... és milyen finom lehet az enyém és ő még sose próbálta AZT ODA, én viszont imádom, ezért ő is imádna engem...) Huhhh... Amikor a sokadik üzenetet olvastam, megfürödve, meztelenül a takaróm alatt, hát kész voltam... Éreztem, hogy megindul bennem az a sóvárgó érzés az érintései után...kívántam, bárcsak ott lenne ő is a takaróm alatt és meg is tenné nekem/velem/rajtam/bennem mindazt, amit leírt...Pontosan azokat az érintéseket, amiket már régóta hiába várok-vágyok...Hogy a nyelve........ és hogy az ujjai is......itt......és OTT is... és órákig... szeretne ízlelni.....majd lassan kitöltene mindenhol és csak annyit kér cserébe, hogy nézzek a szemébe, ha majd félig önkívületben vergődök keze nyomán.....mert látni akarja a szememben a felszított vágy tüzét...

Tudom, tudom, nem érted, hogy ha egyszer nem tetszik, akkor most MIVAN.....(?????!!!)

Hát megkívántam, na! Mér baj az? Eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lenne megengedni magamnak azt a luxust, hogy egyszer végre ÉN tekintek valakit egyszerhasználatosnak, nem pedig fordítva. Elhasználni, aztán továbblépni, vissza se nézni.

Azt utolsó sms nagyjából így szólt:
"Öltözz fel, máris indulok hozzád! Nem kell tenned semmit, csak hagyni, hogy én hosszasan nyalogassalak..."        

ÓÓÓÓÓóóó, hogyne. Mert én csak úgy képes vagyok ilyesmire?! Nem mondom, imádtam volna. De leintett a fájdalom: ha megteszem, akkor nem mondhatom őszintén ex-kedvesem szemébe (ha valaha is eszébe jutna felvenni velem újra a kapcsolatot), hogy AZÓTA (ő-óta) nem voltam senkivel. Tudom, hogy ez sokat jelentene neki.

Egyébként már visszajött a nyaralásból, láttam, hogy egy hét szünet után tegnap már újra be volt jelentkezve a társkeresőre. "Utolsó bejelentkezés: 08.15. 18 óra valahány..." 

Még nem is mondtam: imádom a lilákat. :-) Kiharcolt Autonóm Magánszférám első kézzelfogható jele is ez volt: ellentmondást nem tűrően lilára festtettem apámmal a szobám falát. De most nem is ez a lényeg... Hanem hogy nem egészen egy óra múlva találkozom 1 fiúval, akit még sosem láttam ezelőtt. (ő nem lila, de kedvelem...)(vö.: Eiffel 65 - Blue: "...I have a girlfriend and she's too blue" vagy valami ehhez nagyon hasonló...Dúúúdádúúdidáá... satöbbi)

Komolyan mondom, regényes úton találtunk egymásra: egy netes társkeresőn megszólított egyik nap egy 25 éves fiú. Megnéztem az adatlapját. Hűűűűhaaa! Van ám itt mosoly meg bűbáj, tonnaszám! Nem hittem el egyetlen percig sem, hogy ez a szőkésbarna aranyifjú majd épp az én lábam nyomát fogja csókolgatni azzal az érzéki szájával, de mondjuk, hogy legalábbis elképzeltem: mi lenne, ha mégis...? ha egyszer kivételt tennék és nem lőnék rögtön vállról indítható rakétával egy srácra, csak azért, mert fiatalabb nálam...? hadd próbálkozzon, na hát!

És akkor ő jött, a netre, megkeresett, mindennap, írt és cseteltünk, édes volt, mint... pontosan olyan volt, amilyen a PONT JÓ. Szavai a monitoron keresztül is éppúgy emelgették a tarkómon a finom pihéket, mintha épp hátulról szeretkeznénk és a lehelletét érezném a bőrömön... De nem csak erről szóltak a szerelmetes szócsatáink, hanem komolykodásról is, az Életről...hogy milyen most és milyen lehetne akkor, ha a Te + én helyét átvenné a Mi ketten...

Két hétig járatta velem a bolondját.

Elég hülye módon bukott le: egy haverját kérte meg, hogy küldjön nekem smst: egy darabig nem tud jelentkezni, mert újra kell műteni a térdét. Csakhogy én válaszoltam ennek a fickónak és szóba elegyedtünk...Kiderült, hogy a térdműtéten kívül semmi nem igaz a történetből és a srác egy gizda kiscsákó...

Viszont ez a haverja elég rendesnek tűnt elnézést kért a Kiscsikó helyett és megmaradt a laza kapocs köztünk: néha küldtünk egy-egy smst vagy mailt, néha felhívott, h mi van velem...Mindez kb. májusban történt.
Aztán egy kis időre eltűnt, de most kedden egyszercsak gondolt egyet és írt egy aranyosat.
Innentől kezdve, a három nap alatt kb. 50-70 sms ment oda-vissza, az ujjaim hegyét már nem éreztem sokszor, arról nem is beszélve, hogy hétmérföldes léptékkel fogyatkozott SMS80-as keretem :-(
Viszont ma végre találkozunk, kézenfog és elvisz megnézni a plakátkiállítást.

Holnap megírom, mi lett belőle. :-)

Még valami: a nézettségi statisztikában azt láttam, hogy ketten az usából is ráklikkeltek a naplómra.
Ez most komoly???????????? Nane szórakozzatok már velem...! :-)))

Bye, leléptem, megyek ARC-okat nézni :-)