Az mindent elárul, ahogy rám néz.
Tegnap este nem szerettem, ahogy rám nézett.
Dióhéjban: a Kiccsaj facebookozik, pillanatok alatt el sms-ezik ezreket és persze egy fiúval. Ennek fényében a folyton szeme körül karikában elmaszatolódott fekete szempillafesték nem is tűnik nagy dolognak.
Amore szerint ha én korábban hallgattam volna őrá és eljátszottuk volna a gyerekkel a "jó zsaru-rossz zsaru" numerát, azaz ő lett volna szigorú én meg a jófej, akien a gyerek megbízik és nálam keres "menedéket", akkor most jobb lenne a kapcsolatom a Kiccsajjal, megbízna bennem és tudnánk, hogy mi történik vele-benne. Csakhogy úgy alakult, hogy mindkét szerep nekem jutott, mert Amore nem vállalta a rossz zsaruságot, így mindenért én szóltam, és nem tudok nyilván mindkettő lenni, választani kell.
Szerinte persze nem az én hibám, hogy itt tartunk, ahol, de talán tehettem volna többet, mást, máshogy ellene.
És ezt ki is mondta, meg oda is volt írva a tekintetében. Ahogy rámnézett.
Aztán este még sírtam egy sort elalvás előtt: valójában a Kiccsaj saját egykori énemre emlékeztet és ez innen is, onnan is fáj. Nekem fáj az én, aki voltam, és ő, aki most ugyanazt csinálja. Illetve...remélem, nem teljesen ugyanazt.
Mára már szétgondolkoztam a fejem, kicsit lecsitultam, és amilyen az anyai szív: szeretem a családom, bármit is követett el.
És még sorolhatnám.
És az sms-beli, képletes segélykiáltásomra felhívott Anya és megbeszéltük mi is.
Azt mondjuk nehezen fogom fel, hogy az én időm sokkal gyorsabban telik, mint a gyereké. Én mikor idejöttem, 32 voltam, teljesen más, mint most, még igazán fiatal, most már 37 múltam, vén banya, de a gyerek még mindig csak 13,5. Pedig már igazán lehetne 15 és akkor ez az egész problematika kicsit másképp nézne ki.
És még valami.
Úgy mégis, miféle isten vagy Te, mondjad már meg? Hol vetted az engedélyed? Az ecserin? Magamnak sosem kértem semmit, most is csak azért kérek, hogy másoknak segítsél, hogy ÉN másoknak segíthessek, és még erre sem vagy képes??? Hát menjél már oda, ahová gondolom, tudod?!