Reggel együtt mentünk a pszichológushoz, utána bevásárolni, haza, később együtt Baselbe, elvitt a múzeumig, ő elment a régi kollégáihoz, utána értem jött, leparkoltunk, besétáltunk a városba, vacsoráztunk és irány a StadtCasino, a koncert.
Múzeum: Fondation Beyeler. (Amore még ismerte az alapító Beyelert) Még mindig összeszorul a szívem, és fáj, de jó nagyon, mikor eszembe jut, hogy hol is vagyok és hogy jutottam el ide. Elég messzire attól, ami volt. Ami az úgynevezett életem eleddig volt.
Mert az milyen már, hogy egyátalán lehetséges és igaz, hogy én itt belépek Baselben egy csodás múzeumban egy Edgar Degas kiállításra és amikor a festő ecsetje a vásznon a burgundi tájról mesél, akkor én azt tudom, mert én is jártam ott. Talán nem pontosan ugyanott, de vannak a világon olyan állandók, mint a magyar puszta gémeskúttal, a Balaton hullámai, a kanyargós Tisza, egy párizsi cabaret vagy a provance-i levendulamezők.
Ha átélted egyszer is valamely szegletét, felismered, évek múlva is, és időutazásra hív, mint egy régi ismerős arcvonásai.
És én ott állok a külföldi sokaság közepén, gondolatban a jellegzetes formájú talpaspohárban rubinként csillog a burgundi bor, amit ittam; betérek újra az eldugott kis utca pincéjében berendezett boltba, ahol tipikus francia falusi kellékeket árultak: olyan mintás ágyneműt, terítőt, szalvétát, porcelánt, öntöttvas serpenyőt, szőlőinda-mintás fatálcát meg szappantartót, befőttesüveget, és egyébként mindenhol levendula.
Vagy más: a Degas kiállítás után még volt időm megnézni az állandó gyűjteményt is. Megint csak a fenti érzés: volt régen egy falinaptáram híres festők képeivel. A naptár kitalálója tudott valamit, szívembe zárom ismeretlenül is, amiért külön lehetett lapozni a fenti részen a képeket és külön az alsó részen a hónapokat. És most itt állhatok egy-egy eredeti előtt, sőt, mi az, hogy állok? - felismerem a festőket, bár nem a régi naptárban szereplő képeket látom. És szeretem, hogy felismerem már messziről Picassot, Mirót, Rousseau-t, Braque-t, Kandinskyt, vagy a 100 frankos bankjegyen szereplő, nyúlánk Giacometti-szobrokat.
Kevés dolgok egyike ez, melyeket szeretek magamból.
A családban az az alapfelállás, hogy Amore sokkal kevesebb, de hasznosabb dolgokat tud, én meg rengeteg mindent, ami "haszontalan" (és én vagyok munkanélküli)
Anne-Sophie Mutter koncertjén voltunk, az első felében kortárs műveket játszott, ami "nemszeretem"-kategória, a szünet után pedig Vivaldi négy évszakját. A sok-sok taps után adott két ráadást, egy-egy részt az őszből és a télből. Már én magam unom, hogy folyton elérzékenyülök, mint egy terhes nő vagy mint egy kismanyi a habos sütemény láttán, de tényleg ez van. Jöttek a könnyek a múzeumban, múzeum után, a koncerten, meg a ráadás alatt is.
Két sorral előttünk szétesett egy férfi széke, egy sorral előttünk meg egy ferde szemű pár (a lány mindenórás terhes) egyfolytában a Samsung csodatelefonjait basztatta, fotóztak összevissza, cseteltek meg minden.
Itthon a garázsból hazafelé jövet pedig láttunk 3 hullócsillagot, én életemben először.
Amúgy is, mivel szinte folyton itthon vagyok, olyan keveset látom az eget, a napot, a holdat, a csillagokat (kokrétan, direkte) hogy Amore úgy húzott maga után, kézenfogva, mert én egyfolytában a csillagos eget bámultam. Azt mondta, ő kívánt valamit. Nem árulta el. Nekem meg olyan gyorsan történt, hogy nem tudtam kívánni.
A címbéli "tökéletes" csak majdnem az:
1. A Playboy ágynemű: október 10-én megnéztem az árukészletet interneten, odafurikáztam, erre közli az eladó, hogy már rég kifogyott. (A netes árukészlet szerint még mindig van.) Megrendeltem neten, először napokig nem kaptam visszaértesítést, majd reklamáltam, mire tegnap kiszállították. Természetesen nem az, amit megrendeltem: én leopárdmintásat rendeltem és a számlán is az áll, meg a szállítólevelen is, a kiszállított ágynemű viszont zebramintás. Láttál te már zebracsíkos leopárdot?
2. A kurva fölső szomszéd, már sokadszorra az utóbbi időben, éjfélkor zuhanyzott. Amore megint feldörömbölt, mire elzárták a vizet. Viszont reggel 5-kor ébredtünk a vízzubogásra. A házirend szerint 22:00 után nem szabad a kádba vizet engedni, fürödni. Fél 11-ig még nem szólnánk semmit, alkalmanként... de hogy többször egy héten éjfélkor, hát BMG. Egyébként meg jogász házaspár, nekik igazán tudniuk kéne, hogy mi a szabály meg a csendrendelet.
Holnap, szombaton, ha minden igaz, jön Roger Federer a Jura Coffeeworld-be, mivel Federer a cég reklámarca és egy új épületszárny felavatása alkalmából nyílt napot tart a kávéfőzőket gyártó cég, lesz kaja, pia, nők, Federer, sült kolbász, ugrálóvár. Vasárnap pedig nyílt nap az autókereskedő-szervíznél, ahová járunk, tehát hétvégén megint nem kell főznöm :-).