Olvasom a híreket az indexen:

- "Less be Dr. House szexi kolléganőjéhez!" - ből azt olvasom, hogy leszbee, vagyis leszbi

- Izraelt Izabell-nek olvasom,

- "bosszúálló Liam Neeson" helyett hosszúlábú Liam... (mindig is szerelmes voltam belé, hát még ha hosszúlábú)

- "Jimmy fia Krisztián X-Faktort nyerhet" helyett "Jimmy fia, Krisztián X.,  traktort verhet"

Valamint olvasok blogokat, de sajnos ezek nem frissülnek, a kedvenceim, tehát valójában nem tudom olvasni őket.

Illetve egy(et) azért néha-néha, és pont ma volt benne egy idézet plusz link a Magyar Elektronikus Könyvtárból, Örkény Macskajátékából, és én nem is ismertem, és hopp de rögtön el is olvastam az egészet, a tegnapi lasagne hideg maradékát villázva hozzá. A MEK-ben együtt van szedve a Tótékkal, azt is elolvastam félig, mert a lasagne tovább tartott, mint a Macskajáték. Az akku viszont rövidebb ideig tartott, mint a Tóték.

Amúgy kezdünk lenyugodni, visszarázódni, még inkább átértékelni.
Ezt leginkább én csinálom.
Sajnos leginkább lefekvés után, szembecsukás után, marcangol minden, amit rosszul csináltam, amit másképp csinálnék, kételyek keresnek fel, olyan hatással, mintha megerőszakolnának: nem kapok levegőt, hányingerem van, bűntudatom, meg feltolul a torkomban a sok "miért is jöttem egyedül gyalog a sötétben, bezzeg ha korábban elindultam volna, fél órán múlik a Sors"... (magyarul: "bezzeg, ha akkor nem kiabálok, hanem kedves vagyok...bezzeg, ha többet és jobban szerettem volna, ha jobban odafigyeltem volna...") őrjöngenék, magyarázkodnék, kapálóznék, kiabálnék, segítségért, de csak lebénulni van erőm, szólni nem, csak figyelni, befelé és ettől még rosszabb. És nem tudom, mi lesz ebből, mikor lesz vége. (Már most is fáj, de vajon végzett-e, vagy megbasz hátulról is...?)

Egyébként valószínűleg a Kiccsaj hazahozott még két hete valami bacillust, előbb Amorét terítette le, majd miután őt kiápoltam, én vergődtem itthon, egyedül. A gyereknek meg épphogy csak az orra folyt.

A nénim tegnap lett 91 éves.

Nemsokára megyünk koncertre Baselbe. Nagyon várom.
Valamint megnyílt szintén Baselben egy Degas-kiállítás, amit nagyon szeretnék megnézni, remélem, most szerdán el tudok menni. És enyém lesz a nap, egyedül, azt csinálok, amit akarok. Egy fincsi kis ebéd valahol, meg benézek a Louis Vuittonba.

A kisautót be kellett adnunk a szervízbe, három napig ott volt. Helyette kaptunk csereautót. 190 LE benzines autómata, a miénk fekete volt. Amikor kedden este Amore hazahozta, elvitt egy kicsit kocsikázni vele a környék kanyargós, erdős dombjain. Nagyon odavolt, vajon tudom-e vezetni én is, mivel másnap ezzel kellett mennem a Kiccsaj pszichológusához. TUDTAM! Szerény autós tapasztalatom és vezetői készségem valamint kevés összehasonlítási alapomon túl mondhatom, hogy nagyon állat, megy, mint az atom. Mondjuk engem zavar az automaták hangereje, sokszor túlpörögnek (szerintem). Alig akartam visszaadni...

Valahol, időközben meg be kellene szereznem a Kiccsajnak szülinapi ajándékot, nemsokára 14 lesz. Eléggé ellene vagyok, de nagyon szereti (szeretné) a Playboy cuccokat.
Nem a szex miatt, hanem a nyuszi miatt.
Mindenhová PB-nyuszit rajzol, meg ki kellett neki nyomtatnom a logót százszor, száz különféle variációban. Most mindenáron ilyen ágyneműt szeretne, fekete-leopárd mintásat.

És én mindenáron meg fogom neki venni, jól tudom.