Itt már nagyon szépen őszül, csupa sárga-vörös, meg hideg napsütés minden, ködön átsejlés, szitálás.

De nem a sárga-vörös levelek aggasztanak, hanem olyanok, mint egy a gyámügytől, meg egy másik egy ügyvédi irodától.
Egyszerűen és röviden: a végét járjuk, lassan elfogy az energiánk, jövőbe vetett hitünk, erőnk.
Amit a Kiccsaj július 7-én elkezdett, annak még mindig nincs vége, sőt, még csak most kezdődik igazán a tánc, eddig csak délutáni nyugdíjas mambó-klub volt, 1/2-edben, lassan felpörgünk ötnegyedre, hányok az idegtől, már mi is veszekszünk, még mindig engem okol, hogy én voltam túl szigorú és hiába pofázott nekem, hogy ne presszionáljam a gyereket.
Úgy tűnik, lesz ügyvédünk.
A gyereknek már van.
Szépen meg is kérvényezte, hogy ugyan, azt is legyünk kedvesek finanszírozni, igaz, hogy a gyereket képviseli ellenünk; anyja neve nyolc példányban, még a vesekövünkről is kell(ene) adóbevallás másolata.

Ez mostantól vérre megy.

Pozitívum: megint fogyok, és büszke lehetek magamra: 4 oldalnyi hivatalos válasz a gyámügynek+ 2 oldal az ügyvédi irodának 3 kis nyelvtani figyelmetlenséggel.