Szóval esik.
Tegnap pár órába beletellett, mire szétcsavaroztam és elválasztottam a...a...hogy mondják ezt? - van egy ilyen szófordulat, hogy elválasztja a lényegeset a lényegtelentől, valamilyen gabonafélével mondja a szólás. Á, de hülye vagyok... szóval elválasztottam a faanyagot az összes metál vasalattól, csavaroktól. Szelektíve.
Inkább ez, mint mondjuk vasalni vagy főzni.

A helyén most karcsú, fehér vitrin áll. Tudtam, hogy amig a régi fiókosszekrény ott terpeszkedik az új vitrin helyén, addig nagyon nehéz lesz kellő lelkiállapotot találni ahhoz, hogy belefogjon és összeszerelje. (alig 2 napja, hogy összeküzdötte az új komódot a hálószobába) Mire hazajött, már lapokban volt a faanyag, gyorsan bepakolta a kocsiba, még gyorsabban hazajött a garázsból és rögtön nekilátott összecsavarni a vitrint.
Hogy aztán telepakolja traktorokkal, kamionokkal, helikopterrel, repülőgépekkel, Ferrarival, ferraris bögrével.
S hogy aztán úgy álljon előtte, mint tudod...kisfiú, karácsony, villanyvonat, ilyesmi.
Édesédes.

Tulajdonképpen nincs más mondanivalóm: megnyugodtak a kedélyek, én megtettem azt a lépést hátrafelé; az új hálószobámat imádom, már csak a tükör kéne, meg egy lámpaernyő (meg konnektor arra az oldalra...).

Június 1-től megy az új munkahelyre. Már most tele van időpontokkal, ma pl. előzetes orvosi vizsgálat, mivel élelmiszerrel lesz dolga. A Nestlénél. A világ legnagyobb élelmiszer-gyártó konszernje. Jelentős tulajdoni hányaddal rendelkezik az Aldiban, a L'Orealban, megvásárolta nemrég az USA legnagyobb, mélyhűtött pizzát gyártó cégét, valamint a svájci Pfizer gyógyszergyártó-vegyipari cég bébiétel és -tápszer ágazatát, meg hát ugye Nespresso...

Voltunk egyébként egy éve vagy mikor Broc-ban, (kb. Közép-Nyugat Svájc, Fribourg kanton) ahol a Cailler csokigyár áll. Közvetlenül mellette a Nestlé egyik gyára, a Cailler is már a Nestléhez tartozik.
Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy azért milyen igazságtalan a Sors: ilyen nagy cégek alapítói, akik általában úttörők voltak és elég bátrak, hogy megvalósítsák álmaikat, vízióikat, sokat dolgoztak, sokszor sokadik sikertelen próbálkozás után sem adták fel terveiket, mégpedig a 19. század eszközeivel és ismereteivel a világról... szóval hogy ők nem érhették meg, hogy a kis manufakturájukból, egy-két személyes vállalkozásukból sok esetben mekkora világcég alakult ki.

Számos példát találhatunk erre és ettől nekem mindig összeszorul a szívem.

(A Nestlé a mai napig az alapító, Henri Nestlé nevét viseli és az eredeti márkalogót; mivel a nestlé kis fészket jelent svájci németül, innen tehát a fészek a kismadarakkal)