Pár napja kaptunk körlevelet az iskolából, hogy hipp-hopp készülődjünk hamar hamar, mert jövő héten az osztály rendőri vezetéssel és felügyelettel gyakorolni fogja a közúton biciklizést. A tavaszi szünet után, áprilisban vizsga.
Kiccsaj még rettentően nem tart ott, hogy ezt abszolválja. Csak leírom, hogy itt ilyen is van, bár a nagyvárosokban nyilván nincs.

Amorénak statisztikát gyártok excelben. Végre. Végre újra használhatom a berozsdált tudományomat.

Most, hogy kivégeztem a Vámos-könyvet, a Kokain-t kezdem majd el olvasni.

Már több, mint egy hónapja várok az igazolványomra, le kellett adnom a lakcímváltozás miatt.

Esténként gyakran elmegyek Amore elé, várom a mélygarázsnál (kb. 7 perc gyalog) és akkor nem kell egyedül hazagyalogolnia és még sétálunk egy kört.

Tesóm 40 lesz jövő héten. E-mailen elintéztem, hogy vettem neki ajándékutalványt, átutalással ki is lehetett fizetni és kipostázták a címére. Az ISIS Day Spa-ba szól. Kíváncsi vagyok, milyen, mert én is már régóta szeretnék ilyen helyen kényeztetődni.

Az apja még csak-csak azt mondogatja, hogy "jaj, már megint csütörtök" vagy "jaj, már megint vége a hétnek" utána "jaj, már megint hétfő". Néha bedob egy-egy "jaj, már hónap közepe..." illetve "jaj, már vége a januárnak".

Gyerek rálicitál, természetesen. "Jaj, milyen gyorsan szalad az idő, mindjárt szilveszter."

Azt meséltem már, hogy a tízórait itt kilencórainak hívják (Znüni)?
A vacsorát meg "Znacht" essen-nek, amiről ha átrakom magyarra, az éjszakai zabálás, titkos hűtőnyitogatások jutnak eszembe. Pedig sima vacsorára gondolnak ők, ha mondják.

Tegnap megint megállt a világ egy pillanatra, az enyém is. És belezokogtam.