Az apja még csak-csak azt mondogatja, hogy "jaj, már megint csütörtök" vagy "jaj, már megint vége a hétnek" utána "jaj, már megint hétfő". Néha bedob egy-egy "jaj, már hónap közepe..." illetve "jaj, már vége a januárnak".

Gyerek rálicitál, természetesen. "Jaj, milyen gyorsan szalad az idő, mindjárt szilveszter."

Azt meséltem már, hogy a tízórait itt kilencórainak hívják (Znüni)?
A vacsorát meg "Znacht" essen-nek, amiről ha átrakom magyarra, az éjszakai zabálás, titkos hűtőnyitogatások jutnak eszembe. Pedig sima vacsorára gondolnak ők, ha mondják.

Tegnap megint megállt a világ egy pillanatra, az enyém is. És belezokogtam.